Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
Heveny szívbelhdrtyalob. Hl nyílik. A tovasodort anyag finomabb volta hozza magával, hogy ily endocarditis ulcerosa (séd non septica) folytán létre jött tömeszek, rendszerint apróbbak és számosabbak, mint a szemölcsös szívbelhártyalobnál fejlődők. Gyakran, némely észlelő szerint mindenkor, fertőzési eredetűek lévén, nem csak mecha- nicus úton, mint vérkeringési akadály fognak hatni, hanem a megfelelő szövet széteséséhez is vezethetnek: bár ez inkább található a genyvérűség fejezetében leírt bacteriticus szívbelhártyalobnál. Úgy mint annál, a fekélyesedő szívbel- hártyalob ez alakjainál is találni a bőrben, reczegben, vesében, savós hártyákon vérömlenyeket, melyek azonban nem mindenkor vezethetők embolicus eredetre vissza, hanem a véredények általános táplálkozási zavarából, talán a vérnek eddig nem ösmert változott alkatából származnak. Kórtünetek és kórlefolyás. A képlékeny, szemölcsös szívbelhdrtyalob igen gyakran nem ösmertetik fel, ha nem szoktunk hozzá, hogy oly betegségeknél, melyekről említve volt, hogy e bántalommal szövődni szoktak, a szívet ismételve szorgosan vizsgáljuk, még akkor is, ha a beteg panaszai arra nem hívják fel figyelmünket. Hosszú időn át fennálló szívbelhártya'ob, nem egyszer semminemű alanyi tünet, által el nem árulja magát, míg a tárgyilagos vizsgálat e szövődménynek beköszönését azonnal megállapíthatja. — De vannak esetek, melyekben az alapbántalom természeténél fogva (heveny ízületi csúz) némely általános tünet, p. o. a láznak hosszú elhúzódása, a hőnek sajátszertí, rendetlen menete gyaníttatja ugyan a belhártya lobosodásdt: azonban a szív ismételt vizsgálata sem ad a szövődmény felösmerésére alapos támpontot; és míg mi annak elhatározása felett habozunk, hogy váljon a gyanús tünetek az alapbántalom, vagy szövődmény által vannak-e feltételezve, az agynak, vesének, tüdőnek hirtelen beköszöntő embóliájára mutató tünetek, szomorú bizonyossággal döntik el a kérdést. Más esetekben az alapbántalom tünetei elmúlnak, a szív utolsó vizsgálatánál is megállapítjuk a belliártyalob tüneteinek hiányát, a beteget gyógyúlva bocsátjuk el észlelésünk alól, — és rövidebb-hosszabb idő múlván, talán más czélból megejtett vizsgálatnál, meggyőződünk, hogy a lappangva lefolyt belhártyalobnak kifejlődtek következményei, kifejlődött a szervi szív- bdntalom. A leírottak a lehetőségeknek csupán rövid vázát adják, miután az alakulási viszonyok minden árnyalatát különben sem említlietnők fel. Mindez könnyen érthető, ha meggondoljuk, miszerint a szívbelhdrtyalob objectiv tüneteket mindaddig nem fog okozni, míg a szájdák és billentyűk élettani működése, akár az izzad,mdnynak csekély volta, akár a lobos rész helyi viszonyai (fali szívbelhdrtyalob) következtében nem zavartatik. Ezek előrebocsátása után áttérünk a tünetek részletezésére. Legkevésbbé bízhatunk az alanyi tünetekben, nem csupán azért, mivel mint említők gyakran hiányoznak, hanem mivel akkor sem jellemzetesek, ha jelen vannak. Ritkán panaszkodnak a betegek a szívtáján fellépő fájdalmakról, inkább nyomásnak, az elszorulás egy nemének, aggálynak érzetéről, gyakrabban szívdobogásról. A felmagasztalt szívműködés olykor objective is kimütatható s egyúttal légszomj érzetétől, szapora légzéstől lehet kísérve. A tárgyilagos tünetek között gyakran az első, mely figyelmünket leköti,
