Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagy máz. 31 a változások, melyek egyenesen a hagymáz által feltételezetteknek tekinthetők. Ellenkezőleg áll a kórodai tünetekkel; ezek oly számosak és egyszersmind sokfélék, hogy azok hű leírásáról szinte le kell mondanunk. Mennyire dominálják az idegrendszer tünetei az egész kórképet, kitetszik abból, hogy a régiek ezen betegség nevét is innen kölcsönözték (Febris nervosa). A betegek eleintén csak kedvetlenek, főfájásról panaszkodnak, inkább túlérzékenyek (szemkáprázás, fülzúgás), csakhamar szenvtelenek lesznek, a környezettel nem törődnek és kérdésekre is csak vontatva felelnek; a bántalom tovahaladtával az apathia, az emlékezethiány mind kifejezettebb lesz. Mozdulatlan feküsznek, buta, részvétlen tekintettel; nem tudják, hogy mi történik velők, körülöttük, és nem is törődnek azzal; súlvosabb esetekben szunykorosak (sopor) lesznek, vagy kábult álomba (coma) merülnek (Febris nervosa stupida). Máskor inkább izgatottak (Febris nervosa versatilis). Leginkább mutatkozik ezen két alak az elmetévengés különböző nyilvánulási módjában. Míg az első alakot mutatók félig behunyt szemekkel, folyton a körülményekkel össze nem függőleg érthetetlenül mormognak, nyugtalanul ide-oda mozgatott kezeikkel a paplant tépik, vagy orrukat piszkálják : addig az izgatottak tévengései sokkal élénkebbek. Tévengésük többnyire kellemetlen tárgyú, üldözve érzik magukat, gyógyszert venni nem akarnak, félvén a megmérgezéstől; a leghevesebb gesticulatiót viszik véghez, taglejtéseiket érthetetlen összefüggés nélküli beszéddel, olykor hangos kiáltásokkal kisérve; érzéki csalódások folytán a legfonákabb dolgokat viszik véghez, nevetnek, sírnak, káromkodnak, járkálnak, más betegek ágyába akai*nak feküdni, az ablakból kiugorhatnak, esetleg öngyilkossági kisérletet visznek véghez. A két alak különben egymásba átmehet; a nagymérvű izgatottság, ha soka tart, a lefolyást mindig súlyosbítja; ép oly kedvezőtlen a depressionak súlyosabb alakja. Ezen idő alatt a betegek nyugodt állommal nem bírnak, sőt ennek beköszöntése szokott a javulás első hírnöke lenni. A mozgási szervek részéről különösen a reszketés feltűnő, mely az ajkak, a nyelv remegésében már korán nyilvánúl, később a többi izmok is reszketnek, mi a karon az inak rándulása (subsultus tendinum) által leginkább tűnik fel. Arra nézve, hogy miben keresendő az idegrendszer ezen működési zavarának oka, a nézetek még nem egyeznek meg. Annyi bizonyos, hogy eddig boncztani alap magyarázatukra találva nem lett, mi azonban korántsem jelent annyit, hogy ilyen nincs. Majd a fertőzésben, majd egyedül az emelkedett hő- mérsékben keresik az indokot. Nevezetesen Liebermeister az, ki fokozott hőből véli mind az ideges tüneteket magyarázni; s bár nem lehet tagadni, hogy érvei sok tetszetőséggel bírnak, és gyakran látni, hogy a hő csökkenésével, bármely úton legyen az előidézve, a szellemi működés is tisztúl (p. o. lázellenes szerek alkalmazása, vérzések után stb.), s bár az is igaz, hogy a modern lázellenes kezelés mellett ama súlyos delinumok, minőkhöz még csak nem rég voltunk szokva, mind ritkábbak : még is úgy hiszszük, miszerint a láz mellett a fertőzésnek mint olyannak, valamint a fertőző liatányoknak, mint élő szervezeteknek életfolyamatai következtében keletkező vegyi termékeknek (alkaloid-szerű anyagok, ptomainok) is lényeges szerepük van ezen tünet előidézésében. E mel-
