Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. míg a fekélyek be nem hegedtek, mit az étrend szabályozásánál soha sem szabad figyelmen kívül hagyni. Hoffmann á50 liagymázban elhalt eset közül húszszor (8%) constatálta az átfúródást. Boncztanilag a bélátfúródás hirtelen fellépő nagy fájdalom által külöli magát, melyhez rázó hideg, hányás és az összeesés tünetei csatlakoznak : az arcz beesett, az orr hegyes és hűvös, ép úgy a bőr és környi részek; a bőr tapados izzadtsággal fedett, a hőmérsék csökkent, az érlökés szapora, kicsiny. A has rendesen még puffadtabb, mint volt; érintésre igen fájdalmas. — Physikális vizsgálatnál a rekesz feltolatásának jelei megvannak ; a májtompulat eltűnt, a has kopogtatási hangja feltűnően éles — mély dobos, érczes utóhangtól kisért; a hang mélysége nagy kiterjedésben nem mutat változatosságot; (egyszerű meteorismusnál ez ritkábban szokott előfordulni). A légvétel rendkívül meg van nehézítve. Az átfúródást csaknem kizárólag halálos kimenetel követi. Ha az átfúródás beköszöntése előtt a fekély környékén összenövés jött létre, a hashártyalob csak körülírt lehet és így lefolyása is kedvezőbb, bár mindig komoly szövődmény gyanánt tekinthető. Hashártyalob fejlődhetik végre átfúródás nélkül is, az által, hogy a lobos folyamat a bél fekélyes helyének megfelelő savós hártyára át- és onnan tovább terjed. A máj részéről kórodailag bennünket érdeklő változásként a heveny máj- sorvadást és májtályogot említhetjük, megjegyezvén, miszerint ezek a legritkábban észlelt szövődmények közé tartoznak. Légzési szervek. Orrvérzés a betegség elején gyakrabban fordúl elő és ritkán nagymérvű ; a betegek főfájása utána enyhülni szokott. Későbbi szakban orrvérzés ritkább, de tartóssága által komolyabb szövődménynyé válliatik, sőt halálhoz vezethet. A gége nyákhártyája — a bonczolatok után ítélve — gyakrabban van megtámadva, mint azt az élőkön észlelt tünetek után következtetni lehetne. — Leggyakrabban fejlődnek a kánporczok közt és a gégefedő szélein felületes fekélyek ; ritkábban foglalják el a hangszálagokat vagy terjednek a kánporczokig, midőn rekedtség, a gégének nyomásra kimutatható érzékenysége által árulják el magukat. A gégeporczokon fellépő és mélyebbre terjedő fekélyek, miután azok folyamán könnyen léphet fel gégevizenyő, méltán soroltatnak a legveszélyesebb szövődmények közé. Keletkezésük oka még nincs tisztába hozva; míg némely észlelő azokat a beszáradt nyák bomlása által előidézettnek tartja, addig mások a bélmirigyekéhez hasonló folyamatot látnak e fekélyekben, mely felfogás ellen szól ama körülmény, hogy azok rendesen csak a hagymáz későbbi szakában fejlődnek. Hörghurut már a hagymáz korai szakában mutatható ki, és épen ezért vagyunk kénytelenek azt a fertőzés egyenes következményének tekinteni, nem pedig úgy, mint azt többen (újabban Strümpell) teszik, t. i. a száj- és torokűrből a hörgőkbe jutott anyagok izgatásából és a váladék hiányos kiköhögéséből származtatni. A későbbi szakban fellépő nagyfokú szellemi tompultság, kétségtelen, hozzájárúl ahoz, hogy a váladék hiányosan köhögtetik ki, mi viszont a hörghurut fokozására és kiterjedésére is befolyással lesz. S tényleg azt találjuk, hogy míg eleintén száraz szörtyzörejek mérsékelt számban hallhatók, későbh 29
