Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. 27 eljárás volna, hagymázbetegeknél az állapot megítélésénél egyedül a hőfokot kiindulási pontúi használni; nagy hő-leesés csupán akkor tekinthető kedvezőnek, ha a többi tünetekkel egybehangzásban van, és ha nincs a hőcsökkenés hasznát talán messze túlhaladó káros szövődmény által feltételezve. Szövődmények beköszöntése (tüdő fültőmirigy-, körülírt hashártyalob stb.) rendesen nagy hőemelkedéssel és a hőmonet szabálytalanságával vannak összekötve. Emésztési szervek. A száj-torokűrben (1. fentebb) és nyelven a nyák- hártya rendesen száraz. Rendes lefolyású eseteknél ez a második szakban szokta tetőpontját elérni. E beszáradás oka több körülményben rejlik. A váladék csökken, miután a betegek kevesebbet rágnak és nyelnek, erőművileg a váladékot nem távolítják el; a nagy kábúltság miatt inkább légzenek a szájon át és az ajkak ritkán vannak zárva ; a nagyobb fokú hő — mindezek befolyásolják ezt a tünetet. — A száraz nyákhártya barnás-pirosas, vagy beszáradt váladék által fedett; a nyelv és ajkak gyakran repedezettek, a nyelv csúcsa és széle, a szájűr szomszéd részleteit érintvén, tovább marad nedves, a nélkül, hogy ez hasi hagymázra nézve pathognosticiis volna. A repedések folytán, valamint az által, hogy a száraz váladék eltávolítása, elsodortatása felületes folytonossághiányt hagy hátra, kisebb mérvű vérzés jő létre, mely a beszáradt pörköknek, váladéknak barna színt kölcsönöz (faligo); máskor ezen váladékhoz keveredett por, füst kölcsönzi e színt. Hogy e beszáradt és a levegő hozzájárúlása által széteső váladék a lehelletnek kellemetlen bűzt kölcsönöz, könnyen érthető, valamint az is, hogy az így kiszáradt képletek mozgékonyságukban is akadá- lyozvák, mi viszont a hagymázbetegek beszélési nehézkességét értelmezi, noha arra a nyelv izomzatának elfajúlása is bír befolyással (Hoffmann). Súlyosabb esetekben az említett folyamatok könnyen vezethetnek szájlobhoz, szájpenész- képződéshez. A szájűr változásai a középfülre is elterjedhetnek, a dobhártya átfúródása jöhet létre, valamint a fültőmirigyre, melynek (genyedést előidéző kórhatány bejutása által) genyes lobja fejlődhetik. Étvágytalanság, rossz szájíz a rendes tünetek közé tartoznak és a több tünetek javulásával engednek. Hányás ritkán lép fel és többnyire valamely szövődmény által van feltételezve. Míg eleintén székrekedés a gyakoribb jelenség és némely esetben az egész betegség tartama alatt fennáll, addig a betegség második hetében hasmenés lép fel, mely elég magyarázatot talál a bélben előforduló és leírt változásokban. Némely esetben azonban a fennálló bélbeli változások daczára székrekedés észlelhető. Az ürülések száma igen eltérő: 3—6—10 ürülés huszonnégy óra alatt; súlyosabb esetekben ezen számot jelentékenyen meghaladhatják. Az ürülék szürkés sárgás színű, nem különös bűzű, a kiürítés fájdalom nélkül történik, sőt kábúltabb betegek maguk alá bocsátnak. Az ürülék egynemű, borsóléhez hasonló; állva két rétegre oszlik: egy felső hígabb és egy alsó sűrűbbre. Górcsővel ételmaradék, bélhám, szétesési termék (detritus), bacteriumok, tripelphosphat-jegeczek és olykor vérsejtek mutathatók ki. — Ritkább esetekben dysenterieas jellegű ürülékek váltakoznak a fentebb leírttal; ilyenkor a vastagbél diphtheriticus lobja van jelen.
