Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Víziszony. Ebdüh. 207 ványa, hogy az ebek metsző- és szemfogai fogóval és ráspolylyal eltompíttassa- nak. — \7eszettségre nézve gyanús állatok befogandók és elkülönítve őrizet és megfigyelés alá veendők. Igen czélszerűtlen az ily gyanús állat leölése, mivel a későbbi bonczolás, főleg ha ez, ilyenekben kevésbbé jártas egyének által végeztetik, sokkal bizonytalanabb felvilágosítást ad az esetleges veszettségre nézve, mint a kórlefolyás. — A helyiség, melyben veszett állat őriztetett, a leggondosabban fertőztelenítendő ; a használatban volt tárgyak, a mennyire lehet, elége- tendők, vagy kiizzítandók. Az állat hulláját el kellene égetni, vagy mély gödörbe ásni. — Víziszonyban szenvedő emberek által használt tárgyak ruha- és ágy- neműek, kórszoba: a himlőnél, diplitheriánál mondottak szerint, kezelendők. Az óvgyógymódnak ki kell terjedni a megmart seb gyógykezelésére oly czélból, hogy az oda esetleg bejutott váladéknak, illetőleg az ahoz tapadó kóranyagnak a vérkörbe való jutása megakadályoztassék. Ezzel már jelezve van az, hogy ez eljárásnak a marás után minél előbb kell megtörténnie. Éne nézve ajánltatik a sebnek, vagy sebeknek alapos kimosása után, azok kiszívása, kiszopása, minek teljesítése mindenesetre gyorsan vihető ki oly testrészeken, melyekhez a beteg hozzáfér, vagy ha találnak ily czélból más vállalkozót: de mindenesetre nem mindennapi elhatározást igényel az ; nem volna a seb kiszívása megengedhető, ha a nyelven vagy száj nyákhártyáján hámf'osztott helyek vannak (erősen dohányzóknál). Az illető testrésznek lekötése, úgy hogy a vérkeringéstől elzárassék, rövid ideig, t. i. csak addig vehető igénybe, míg hathatósabb eljárások előkészületeit megtettük. A felszívódás megakadályozása czél- jából, a seb kimosása után (száraz) köpülynek alkalmazása is ajánltatik; az első pillanatban e czélra bármely kis pohárkát használhatunk, melynek levegőjét gyertyalánggal ritkítottuk ; ezt hirtelen a sebre nyomjuk. A kóranyag elrou- esolását és felszívódásának megakadályozását czélozzuk akkor, midőn a sebet jól kimosva elroncsoljuk, vagy egészen kivágjuk. Utóbbit a kisebb, de mint már említettük, veszélyesebb sebekkel tehetjük inkább; előbbi czélra oly maró anyagot használunk, mely szétfolyik és így a mélyre is hat: ilyenek: maró kali (kali caust.), bécsi maró pép, dárdanyvaj (butyr. antimon.) üvegpálczikával alkalmazva, cárból-, só-, légeny-, kénsav, tüzes vas. — A pörk leválása után, vagy ha a fenntebbi eljárások a marás után azonnal nem foganatosíttattak is, szokás a genyedést több héten át fenntartani. Ámbár ez eljárások értéke már csak azért sem ítélhető meg elég szabatossággal, mert nem minden megmart embernél fejlődik ki a veszettség, ha egészen magára hagyjuk is: a tapasztalat általában hasznos toltuk mellett szól. Száz megmart és azonnal kellően kezelt egyén közűi 31-3, nem kezelt közűi 8U8 szenvedett veszettségben. Siker annál inkább várható, minél rövidebb idő telt el alkalmazásuk és a marás közt. Számosak azok a szerek, melyek koronkint azon hírben állottak, abba hozatnak, hogy belső adagolásuk által a veszettség kitörését meg lehet óvni, illetőleg meggyógyítani és az Alföldön alig van helység, melynek lakói közt nem volna egy, ki ily titkos «szer» birtokábban ne hinné magát s kihez alkalmilag a köznép folyamodik is. Mindezek azonban, mint a kőrisbogár (cantharis), nadragulya (belladonna), higanykészítmények, hánytató borkő, a carbolsav és az
