Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakór. 187 (osteoporosis), vagy tömöttebb, elefánt csontszerű (eburneosis) lesz. Bujakóros csontlob legkedvezőtlenebb kimenetelét képezi az elgenyedés, midőn a velőürök genynyel telnek meg s csonttályog fejlődik ; a szomszéd lágyrészek szintén bevonatnak a bántalom körébe és a tályog kifelé megnyílik. Ha hegek jönnek létre, azok Virchow szerint az által vannak jellemezve, bogy központjukban a hiány pótlására igen kevés a hajlam, míg a körzeti részen a pótlás nagyobb mérvben történik. Innét van az, hogy oly helyen, melyen a csont egész vastagságában lett elpusztítva, a hiány soha sem pótoltatik teljesen, legalább nem csontképlődés által. A csontok és csonthártya bántalmazottságát rendesen éles fájdalmak jelölik, melyek a betegek részéről mélyeknek, fúró jelleműeknek íratnak le (dolores osteocopi, terebrantes). Legnagyobbak e fájdalmak éjjel (dolor, noctur- nae) a nélkül, hogy épen éjfélre esnék a súlyosbodás. Az ágy melege okozza-e ez éjjeli súlyosbodást, vagy az estvénként néha jelentkező láz, még nincs eldöntve. Volt alkalmunk oly eseteket észlelni, melyekben a hőemelkedés kora délután kezdődött és egyidejűleg a fúró fájdalmak is jöttek. Némely esetben a fájdalmak nem is szűnnek, midőn alapos gyanúnk támadhat az iránt, váljon nincs-e genyedés készülőben. — E mellett figyelembe veendő, hogy a csont és csonthártya elváltozásai (megvastagodás), ha történetesen valamely ideg közelében foglalnak helyet, zsábaszertí rohamokat, hűdést stb. is idézhetnek elő. A bujakóros csonthártya- és csontbántalmak a csontrendszer legkülönbözőbb részein észlelhetők. Leggyakrabban támadtatik meg a koponya, a kemény szájpad, a kulcscsont, a szegycsont, a szárcsont. Ritkábban betegednek meg a kéztő- és lábtőcsontok, a csigolyák stb. A csöves csontoknak leginkább középrészük szenved, míg az ízvégek a bujakór részéről többnyire érintetlenül hagyatnak. A csont- és csonthártyabántalmak lefolyása a hely szerint különböző és ott, hol fekélyesedés jő létre, a roncsolás nagy mérvű lehet. így p. o. az orrban, hol a bujakóros elváltozás a csontokban vagy lágy részekben veheti kezdetét. Utóbbi esetben id ült orrhurut (ozaena s.) jelei mennek előre az orr nyákhártyájának fekélyesedésével, majd az orr porczos és csontos részei is szétesnek; az ekecsont és rostacsont függélyes lemezének szétroncsolása által a két orrúr egymással közlekedik; majd az orr alkotásában résztvevő többi csontok elpusztítása által az orr behorpad. A kemény szájpad átfúrása következtében az orr- és szájűr közlekedik egymással és az ételneműek az orrűrbe jutnak. Az ízületek bújakóros bán talma általában ritkán kerül észlelés alá és nincs fajlagos tünetek által jellemezve. Kórisméje a kisérő és előzményi tünetekben alapszik. VI. A here és ondózsinór bujakóros bántalma. Sarcoeele syphilitica. A here bujakóros bántalma kétféle alakban nyilvánulhat. Egyszerű bujakóros herelobnál a here, hüvelyes hártyáján (albuginea) létrejött kötszövetkép- ződés folytán lényegesen megvastagszik; a kötszövet burjánzása átterjed ama
