Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. 19 időszakokat megkülönböztetni, de megjegyezzük, hogy a boncztani változások nincsenek szorosan azokhoz kötve, és elég gyakran van alkalmunk látni oly eseteket, melyekben bizonyos időszakot megillető változások túlnyomó volta mellett, a többi szakokat illetők is jól kifejezettek. Az első időszakban a Peyer-féle plaque-ok és szétszórt (különálló) mirigyek, főleg a vékonybél alsóbb részletében duzzadtak, a nyákhártya, különösen a mirigyek körűi vérbő. A második időszakban a mirigyek még inkább megnagyobbodnak és las- sankint részben, vagy egész kiterjedésben elhalást mutatnak, minek következtében epe által sárgásán színezett pörkök képződnek. A duzzadt mirigypamatok felülete rendesen egyenetlen, miután a tüszők jobban kiállanak, mint az alapszövet. Az ily módon beszűrődött mirigyek száma igen változó ; olykor csak keresve találunk egyet-egyet, máskor csaknem az egész vékonybél kiterjedésében találhatók ; legállandóbban a vékonybél alsó részletét, a billentyű szomszédságát lepik el; ritka esetek azok, midőn az éhbél (jejunum) mirigyei is meg vannak támadva, noha láttak egész a gyomor nyákhártyájáig terjedő folyamatot (Gastrotyphus). A vastagbél tüszői gyakrabban vannak megtámadva (Colotyphus 40°/o, Hoffmann). A beszűrődött mirigyek többnyire puha össze- állásúak és metszlapjukon világos-szürkés vörös színűek; a szín és összeállás kölcsönzi ezen beszürődésnek a velős besziirődés elnevezést. A beszürődés lényege sejt-szaporulatában áll, mely nem szorítkozik mindig csupán magára a mirigyre, hanem elterjedhet a nyákhártya egyéb szövetére is. Ha a sejtszaporulat nagymérvű, s az edények összenyomatása által gátolva lett a mirigy rendes táplálása, ennek elhalása jő létre. A fodormirigyek babnyiak, mogyorónyiak, ritkábban galamb-, tyúk-petényiek, felületük kékes, metszlapjuk szürkés-vörös, velőszertí. Nem minden velősen beszűrődött mirigypamatban kell a folyamatnak az elhalásig haladni, sőt könnyebb esetekben általában nem jő az létre; azok a mirigyek, melyeken elhalás létre nem jött, már a második időszak vége felé kezdenek visszafejlődni, felszívódni, mely folyamat természetesen a harmadik időszakba is elhúzódik. A harmadik időszakban a pörkök lehullnak, minek folytán különböző kiterjedésű fekélyek maradnak vissza, melyek az elhalás belterjessége szerint, a bélfal különböző mélységéig, egészen a kashártyáig terjedhetnek. A fekélyek majd kerekdedek, aprók, kendernyi, lencsényi nagyságúak, majd hosszúkások, nagyok, a szerint, a mint szétszórt tüszőből, vagy PEYER-féle miiágypamatból és azok összefolyásából keletkeztek; alakjuk rendetlen, ha csupán a mirigypamatok egy részére szorítkoznak. A hosszúkás fekélyek hossz-átmérője a bél hossztengelyének felel meg. A fekély széle kékes-vörös vagy palaszürke, olykor még beszűrődött, levált és ide-oda tollható nyákhártyarészlet által képeztetik; a fekély alapja a szerint, a mint az a bélfal különböző rétégéi által képeztetik, különböző. — A fodormirigyek, a mint a bélmirigyek pörkei lehulltak, kezdenek lelohadni ; ritkább esetekben körülírt helyen ezekben szintén jő létre elhalás, ellágyulás, mely a hasűr felé megnyílhat, másrészt elsajtosodhatnak, ehnesze- sedhetnek, zsugorodhatnak. 2*
