Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
178 Általános fertőző bántalmak. időközöket hagyva, mely alatt a tünetek annyira lappanganak, hogy már-már kialvásukról, gyógyulásról gondolunk szólhatni, míg egy váratlan új tünet- csoport reménykedésünk korai voltáról tanúskodik; máskor tünetcsoport tünetcsoporttal váltakozik, úgy hogy méltán lehet rohamos lefolyásról (Syphilis gallopante) szó. A tünetek mondott beosztása némi jogosúltsággal bír még ama magatartás alapján is, melyet részükről a gyógykezelés különböző módja iránt tapasztalunk, a mennyiben más kezelésnek szoktak engedni az ú. n. korábbi illetőleg enyhébb és másnak a későbbi illetőleg súlyosabb tünetek. Áttérünk ezzel az alkati bujakór tüneteire, ama sorrendben tárgyalván azokat, melyben az esetek nagyobb számában, rövidebb, hosszabb szabad időközökkel váltakozva szoktak fellépni. I. A mirigyek bajakóros bántalma. A fertőzés közelében fejlődő indolens mirigydagok létrejötte után mintegy 5—6 hétre a testen elszórva, a legkülönbözőbb helyeken találhatni a mirigyeket megnagyobbodva, jeléül annak, hogy a fertőző liatány a szervezet legkülönbözőbb részeibe eljutott, ott sajátszerűségének megfelelő változásokat idézvén elő. Legállandóbban lehet a tarkón, a csecsnyújtvány és a fejbiczento mögött fekvő, a kulcscsontalatti, a liónalji, a könyökíziilet-környéki, az állalatti és a lágyéktájon előbb megkímélt mirigyek nagyobbodását kimutatni. Igen valószínű azonban, és bonczleletek is ily értelemben tanúskodnak, miszerint számos egyéb, a vizsgálat számára nem oly könnyen hozzáférhető mirigyek is hasonlóan vannak elváltozva. Lencsényi, mogyorónyi terjedelemnél tovább, gümős-görvé- lyes egyéneket kivéve, nem szoktak fejlődni. Rendesen lobos tünetek nélkül keletkeznek, és nem szoktak elgenyedni. A bujakór állandó kísérőjét képezik e mirigydaganatok; felszívódhatnak, elmeszesedlietnek, kemnyésen elfajúlhatnak: de mindez csak nagy későre szokott bekövetkezni és a míg teljesen vissza nem fejlődtek, a bujakórt is fennállónak kell mondanunk, még ha az feltűnőbb tünetekben nem nyilvánúl is (lappangó bujakór). E sajátságnál fogva kór- ismészeti becsük jelentékeny. II. A bor bujakóros bántalma. Bujakóros kiütés. Bujag. Syphilide. A nyirkmirigydaganatok után leggyakrabban találkozunk a bőrnek bujakóros elváltozásaival. Lényegük, mint a bőrbántalmaké általában, körülírt helyeken fellépő idült vérbőségen, lobos folyamaton alapszik. A lobtermény felszívódhatik, kötszöveti átalakulásba mehet át, széteshetik. Mindama bőrbán- talmak, melyek a bőrön általában észlelhetők, egyszersmind bujakór által is feltételeztethetnek. Az alak tehát azonos más bőrbántalmakéval, de a bántalom oktana különböző és ebben rejlik helyes felösmerésük fontossága, miután az oknak megfelelő a foganatosítandó gyógyeljárás. Kívánatosnak mutatkozott ily körülmények között oly tünetek birtokába jutni, melyek lehetségessé tegyék, hogy
