Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Geny-evvérííség. Rejtélyes geny- evvérűség. 157 alkalmazott jégzacskó, kevés morpkin-bőraláfecskendések (0-005—0-01 p. dós.) jó szolgálatot tesznek. Iszákosok deliriurnái ellen chloralhydrat, alcoliolicus italok mérsékelt adagolása van javalva. Makacs láz ellen a szokott lázellenes szerekhez (fürdő, cbinal, antipyrin stb.) folyamodunk. Netalán mutatkozó genygyülemnek útat nyitunk. Fenyegető kimerülés ellen izgatókat alkalmazunk, nagyfokú vérhiánynál vassal (tinct. Bestuscheffii) összekötve. — Szövődmények ellen, természetüknek megfelelő kezeléshez folyamodunk. A bántalomnak, különösen a láznak megszűntével a beteg erejének növelésére fektetünk súlyt. TIZENHATODIK FEJEZET. GENY-EVYÉRŰSÉG. REJTÉLYES GENY- EYVÉRŰSÉG. SEPTICOPYAEMIA. SEPTICOPYAEMIA CRYPTOGENETICA. Kóroktan. Már rég ismeretes, hogy nagyobb sebzésekhez, genyedő folyamathoz, a vérnek fertőzése mint általános bántalom társúlhat, számos szervnek helyi elváltozásával. Miután a kórbúvárok azt hitték, hogy e kóralak geny- nek a vérbe történt bejutása és különböző helyeken való lerakodása által van feltételezve, azt genyvérííségnek (pyaemia) nevezték. Később ki lett mutatva azon felvételnek tarthatlansága, mintha minden esetben genynek a véráramba történt felvétele okozná e bántalmat, és megkülönböztették a genyvérüségtől az evvérűséget (septicaemia), melyet a genyből származó bizonyos kórhatány felszívódása által feltételezettnek gondoltak, bár nem sikerült földeríteni, hogy miben rejlik ama kórhatány, mely az evvérűség oka és a szervezetet annyira megtámadja. Klebs mutatta ki először, hogy genyvérűség eseteiben mindenkor lehet a szervezet megfelelő részein apró szervezeteket (bacteriumokat) találni, melyek oda kívülről származtak; ezeket ő a geny-evvérüség előidézőjének tekintette. Számos irányban oszlott ezután meg e kérdés tanulmányozása. Váljon e szervezetek okai-e, kisérői-e e bántalomnak, vagy inkább az e szervezetek élet- folyamatai által szült termék idézi-e a bántalmat elő ? A kórhatány a nyírkuta- kon, vagy véredények útján jut-e a szervezet különböző részeibe ? Mindig ugyanazon szervezetek okai-e e bántalmak oly különböző nyilvánulási módjának, vagy különböző szervezetek ? Nem képesek-e ugyanazokat, vagy azok némelyikét vegyi mérgek is előidézni ? E kérdésekre különböző kórbúvárok még ma sem válaszolnak egyöntetüleg. Legnagyobb elterjedésnek örvend a következő felfogás: 1. A genyvérűség sajátszerű apró szervezet (bacterium) által van feltételezve, mely az emberi szervezetbe bejutva, azt fertőzi, általános tünetek mellett különböző szervekben idéz elő genyedést. 2. Az evvérűseg szintén fajlagos szervezet fertőzése által van feltételezve, csupán súlyos általános tüneteket idéz elő, helyi genyedés nélkül. 3. Végre vétethetnek fel az emberi szervezetbe rothadás folytán keletkező bizonyos vegyi hatányok, melyek az emberi szervezet
