Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
154 Altalános fertőző bdntalmak. és besztírődése az első nap elért fokon és kiterjedésben. Továbbterjedése oly formán történik, hogy a szaggatott szél nyúlványai mind tovább hatolnak az ép részlet felé, később egymással összefolynak és így mind nagyobb és nagyobb terület lesz orbánczos. Egyidejűleg a bőr vizenyős beszűrődése is növekszik, főleg ama helyeken, hol a bőralatti kötszövet lazább. A beszűrődés nagyságával aránylag növekszik a feszülési érzet és a beteg fájdalma. Az orbáncz egyik arcz- félnek részét foglalja el, vagy elterjedhet mindkét arczfélre, a fülekre és a fej hajas részén határolódik; vagy ezt is túlhaladja, onnan ritkább esetekben a tarkóra, mellől a nyakra húzódhatik és mind tovább terjedve bevándorolja az egész testet (E. migrans) ; az arczon már rég gyógyúlt, midőn alábbi helyeken még csak fejlődik. Olykor a tünetek minden irányban javúltak és egész váratlanúl újra rosszabbodik a beteg állapota, az orbáncz újra halad. Minél nagyobb kiterjedésű az orbáncz, annál inkább van az arcz eléktelenítve; az orr sokkalta nagyobb, rajta a bőr feszes, piros, fényes ; a szemhéjak nagy mérvben duzzadtak, ki nem nyithatók; az ajkak, a fülek meg vannak vastagodva, fényesek, a fej és arcz általában nagyobb és idomtalan. Egyidejűleg a szomszéd nyirhnirigyek is beszűrődnek, fájdalmasak lesznek. Harmadik-negyedik nap körül a bőr loboso- dása el szokta érni tetőpontját. A felhám felemeltetése által kisebb-nagyobb hólyagok keletkeznek. (E. vesiculosum, bullosum), ritkábban lesz e hólyagok bennéke genyes (E. pustulosum), gyakrabban megreped, midőn bennéke kiömlik és beszárad (E. crustosum). A bőr beszűrődése érhet el oly fokot, hogy elhalás jön létre (E. gangraenosum). Az esetek nagyobb számában 4-—6-dik napon a bőr halványodni, lohadni kezd, az izzadmány felszívódik, a mirigyek lelohadnak, a bőr hárnlik és 1—17« heti tartam után visszanyeri előbbi színezetét. A vándorló orbáncz, mely olykor a bőrnek minden részét bejárja (E. universale ), hetekig eltarthat, máskor visszaesések hátráltatják a gyógyulást. A bőr helyi elváltozásával többnyire arányban vannak a már eleintén jelen volt, vagy csak később kifejlődött általános tünetek. A hőemelkedés mindjárt a bántalom elején magas, 40—41° C. fok közt ingadozhatik, reggel rendesen alábbhagyásokat, nem ritkán félbenhagyásokat mutat esti súlyosbodással. Ha a bőr helyi változása tetőpontját meghaladta és kezd visszafejlődni, a hő is mérséklődik, olykor hirtelen, válságszerű leeséssel, izzadás kíséretében, máskor lassú oldás (lysis) alakjában. A hőemelkedésnek 7—8 napnál további tartama az orbáncz terjedése vagy valamely szövődmény fejlődése által van feltételezve. De vannak esetek, melyekben az orbáncz fenntartó oka, p. orrhurut tartósan fennáll, az orbáncz is tartósabb vagy gyakran ismétlődik, úgy, hogy a megfelelő bőr túltengve megvastagszik; ily esetekben a bőrelváltozás nincs mindig láz, vagy legalább megfelelő láz által kisérve. A láznak hasonló magatartását észleljük néha a vándorló orbáncz későbbi szakában is. A hőemelkedéssel arányosak az érlökés és a többi tünetek is, a nélkül, hogy azok kizárólag a hőtől függnének. — Eőfájás ritkán hiányzik ; legnagyobb fokát szokta elérni, ha az orbáncz a hajas részt (E. capilliti) foglalja el. A főfájást különben okozó körülményekhez (láz, fertőzés) ilyenkor még hozzájárúl a bőr és galea aponeurotica feszülése, s a visszerek összenyomása által okozott
