Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
A pestis. Dögvész. Mirigyvész. 151 emelkedés jelentkezik, olykor borzongás által megelőzve. A betegség harmadik napján jelentkeznek mirigydaganatok, melyek a test bármely részén fölléphetnek, de leggyakrabban a lágyék-, a czomb-, hónalj-, állalatti-, tarkó tájon iratnak le ; ugyanekkor a test különböző részein kelevények jelenhetnek meg. A mirigy - daganatok gyorsan fejlődnek, olykor csak mogyorónyi-diónyiak, kemények, máskor tyúkpetényi nagyságúak, puhák ; első esetben felszívódhatnak, utóbbiban elgenyednek. — Némely esetben a mirigydagok elgenyedése 10—14 nap múlván következik be ; ha egyesek gyógyúlnak is, később új mirigyek támadtat- hatnak meg, sőt a mélyebben fekvő mirigyek sokkal gyorsabban vannak a bán- talom körébe bevonva, mint az a külső vizsgálat adatai után várható volna. A mirigyek ez elváltozása alatt a hőfok rendesen emelkedett (az egész bántalom hőmenetét illető észleletek hiányoznak), a betegek állapota mindinkább hasonlít ahoz, melyet «typhosus»-nak nevezünk; nyugtalanok, elme- tévengésben szenvednek, a nyelv száraz, szomj fokozódott, hányás, hasmenés, kiterjedt hörghurut, lebenykés tüdőlob és szívgyengeség tünetei lépnek föl; a lép és máj meg vannak nagyobbodva. A vizelet változásai kellően tanulmányozva nincsenek ; annak elválasztása néha teljesen megszűnik, említik, hogy olykor véres. Kedvező lefolyású esetekben a mirigydagok kifejlődése illetőleg elgenyedése alatt, bő izzadás kíséretében a láz szűnik, az eszmélet tisztül, a nyelv nedves lesz, a szívműködés erősbödik. Súlyosabb esetekben az általános tünetek tovább húzódnak, a bő genyedéshez és szövetszéteséshez, melyre a kelevények is bő alkalmat szolgáltatnak, genyfelszívódási tünetek társúlnak. Súlyosabb esetekben a lefolyás sokkal rohamosabb lehet. A nélkül, hogy a helyi tünetek kifejlődtek volna, a nagymérvű általános tünetek már 4-8, sőt 24 óra alatt halálhoz vezethetnek (pestis siderans); ugyanazon viszony, melyet más fertőző bán- talmak súlyos alakjainál is találtunk. Valószínű, miszerint ily esetek szolgáltattak azon felfogásra alkalmat, hogy a mirigyek genyedése jó jelnek tekintendő, miután e tünet csak kevésbbé rohamos esetekben észlelhető. Másrészt a pestisnek is vannak — úgy mint más fertőző bántalmaknak — abortiv alakjai. A halálozás e bántalomnál nagyobb, mint bármely más fertőző kórnál, noha észlelteinek könnyebb és súlyosabb lefolyású járványok ; a járvány vége felé a halálozás csekélyebb. A pestis gyógyeljárására nézve, miután e kór Európába csak elhurczolás útján jut, az óvógyógymód kétségtelen a legfontosabb. A kórhatány behurczolá- sának megakadályozáséira, a már ismételve mondottak szerint, legnagyobb súly fektetendő. Az egyes esettel szemben eddig tüneti kezelésre voltak útalva.
