Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
148 Általános fertőző bántalmak. Más esetekben a lefolyás még inkább elhúzódik ; a tünetek nagy alább- hagyásokat és súlyosbodásokat mutatnak, úgy hogy felületes észlelőre bizonyos^ szabályszerűség benyomását teszik. Ily esetek néha több héten eltartanak, míg végre egyik vagy másik irány jut túlsúlyba. Végre vannak esetek, melyekben a föllépett szövődmények (tüdőlob stb.) legalább is oly mérvben tekinthetők a halál okozóinak, mint az eredeti bántalom. Utóbántalmak. A kórboncztani tünetek alatt mondottak eléggé magyarázzák, hogy e kórfolyamatot kisérhetik oly változások, melyek még gyógyulás esetén is maradandó nyomokat hagynak maguk után; ilyenek: süketség, vakság, általános szellemi gyengeség, mozgási, érzési zavarok, hüdések, melyek közűi némelyek még utólag javúlhatnak. Kórisme. A mily könnyű az agy- és gerinczvelőlob kórisméje, ha az járvány alakjában uralkodik, ép oly nehézségek gördülhetnek szórványosan föllépő bántalom kórisméjével szemben. A betegség első idejében — eltekintve a rohamos lefolyású esetektől, melyek kellő méltatása úgy szólván csakis járvány idején lehetséges — a nehézség más fertőző károktól való megkülönböztetésében nyilvánul. A heveny fertőző és kiütéssel járó bántalmak, részint a lázmenet, részint a jellemzetes kiütés hiánya által, a hagymáz főleg a lázmenetben hiányzó szabány, valamint a mindinkább előtérbe lépő agyi tünetek, tarkómerevség és fájdalmasság, herpes stb. által lesznek kizárhatók. Másodlagos agyhártyalob kizárása czéljából pontos vizsgálat alá veendők azon utak, melyek ily folyamat tovaterjedésére alkalmat szolgáltathatnak, nevezetesen a fül. Nagy nehézséggel járhat esetleg a gümős agyhártyalobtól való megkülönböztetés. Ez irányban mérvadó lehet egyrészt az esetleg uralkodó járvány, másrészt a kezdet, a mennyiben a gümős agyhártyalob sokkal lassúbb kezdetű, de mérvadó lehet főleg a gümős fertőzés lehetőségének bebizonyítása : a beteg öröklési viszonyai, testalkata, sajtos lobfolyamatnak a tüdőben, mellhártyában, mirigyekben, ízületekben stb. kimutatása. Némely észlelő herpes megjelenésében a járványos lob kétségtelen jelét véli látni; ennek helytelenségéről még legközelebb is volt alkalmunk meggyőződni. — Azon agy- és gerinczvelőhártyalobok, melyek járvány idejekor más heveny betegségekhez (tüdőlob, hagymáz stb.) csatlakoznak, ritkán lépnek föl oly jellemzetes módon, hogy kórismézhetők volnának; még eldöntetlen különben, hogy e folyamatok a járványos agy- és gerinczvelőhártyalobhoz tartoznak-e ? Kórjóslat. Ily fontos szervnek bántalma mindig súlyos megbetegedésnek tekintendő, s bár az enyhébb agyi tünetekkel járó esetek gyógyulási aránya nem épen kedvezőtlen, a kórjóslat felállításában mégis óvatosaknak kell lennünk, miután az eset súlyosbodására már a helyi viszonyoknál fogva is bő az alkalom. Minél siilyosabb megbetegedés összbenyomását nyújtja a beteg, minél súlyosabbak az agyi tünetek, minél inkább lépnek a hűdési tünetek előtérbe, annál kedvezőtlenebb lefolyás várható. Szapora érlökés, rendetlen légzés általában kedvezőtlen jelnek tekinthető. — A halálozási arány 30—40o/0-ot tesz ki. Gyógy élj árás. Ha a járvány valamely túltömött rossz egészségügyi viszonyokat mutató helyiségben mutatkozik, az illető helyiségek kiürítendők, a lakók
