Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)
I. Általános rész - B) A vizsgálati methodusokról általában - Tenyésztés
65 steiil, táptalajkészítésre azonban használható. (1. vér- savctáptalaj). Steril módon élő állatból canullel az állat vena jugularisából punctióval vesszük, amidőn a vélt steril gummicsövön keresztül folyatjuk a sterilhengerbe, vagy lombikba. A megalvadt vért steril üveg- pálcikával választjuk le az edény faláról. A vérrel telt edényt hűvös helyen, vagy jégszekrényben 24 óráig állni hagyjuk. A kiváló tiszta savót steiil pipettával leszívjuk) s vagy mindjárt steril kémcsövekbe töltjük, vagy pedig 50—100 kcm.-es sterilizált lombikokban használatig eltesszük. A savók eltevésére használatos közönséges 10—200 gr.-os üvegcséket gondosan megtisztogatva, kifőzött parafadugóval látjuk el s e fölé papiros kupakot borítunk. Az egészet lekötjük; a sterilizálást szárazhősterilizátorban végezzük. A papiros kupakot az üvegcse megnyitásánál a dugóval együtt emeljük le, miáltal ernyőként borúi e nyílás fölé s az üveg tartalmát az esetleg behullható csiráktól megvédi. Ugyancsak steril üvegekben tesszük el használatig a vérsavót jól helyettesítő s kórházakból könnyen beszeiezhető ascites folyadékot is. Vérsav ó-táptalaj. Ha véisavót steril kémcsövekbe töltünk s a csöveket ferdén fektetve, kb. 70°C-ra hosszabb ideig hevítjük, eléggé áttünő vérsavó táptalajt nyerünk. Az így készült táptalaj azonban gyakran fertőzött, azért jobb három nap egymásután 70°C-ra melegíteni — Átlátszatlan vérsavótáptalaj, melyet megbizható sterilizál- hatósága folytán általánosan használunk, úgy készül, hogy a ferdére fektetett táptalajt három egymásra következő napon fél órán át 90—95°C-ra hevítünk. A vérsavó merevitését serumal vasztókészü- lékben végezzük, amely a szükséges hőmérsékletre 5
