Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)

I. Általános rész - B) A vizsgálati methodusokról általában - Tenyésztés

60

rok tenyésztésére a táptalajokhoz fehérjetartalmú anyagok (hús) főzetét, vagy fehérjetartalmú anyagokat (vért, savót, stb.), erjesztő mikrobák számára pedig cukrot keverünk stb.

Ä legtöbb folyékony, de sok szilárd táptalajnak is alapanyaga a

H ú s 1 é, mely következőkép készül:

1. Csontoktól, inaktól és zsírtól gondosan megtisztíFőtt húst (lehet marha-, borjú-, ló- vagy egyéb hús), késsel vagy húsvágógéppel finoman össze- meíélünk;

2. a húst lemérjük s kétszer annyi kútvízben, zománcos fazékban (új zománcos fazék előbb szódával kifőzendő!) felöntjük és állni hagyjuk; időnkint fakanállal vagy üvegbottal jól felkavarjuk s állni hagyjuk másnapig. Sürgős esetben 1—4 óráig

60uC-on való áztatás is elegendő;

3. a húspépet vászonkendőn keresztül szűrjük, a maradékot pedig a kendő négy csücskét összefogva, jól kipréseljük;

4. a szüredéket kb. 3/4 óráig főzzük, vagy áramló gőzbe

helyezzük;

5. kihűlés után szűrőpapíron keresztül újra szűrjük s

a szüredéket eredeti mennyiségére tiszta vízzel kiegészítjük (tehát 1 kgi. hús után 2 literre);

6. a lombikba töltött és vatíadugóval elzárt húslét

áramló gőzben 3 nap egymásután 25—30 percig, vagy autoklavban 110°C-on 20—30 percig sterilizáljuk.

Az így készült húslét eltehetjük s szükség esetén a különböző táptalajok készítéséhez felhasználhatjuk, amennyiben különböző anyagok hozzátétele által bizonyos baktériumok tenyésztésére, vagy specialis tenyésztési eljárásokra különösen alkalmassá tesszük.

A húsléből készül a leginkább használt folyékony táptalaj, a: