Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)

I. Általános rész - A) A mikroszkópról

16

mezt, azt látjuk, hogy a tárgylemez mindkét oldalán szűk rács van (a valóságban nem így van). — Mindebből látható tehát, hogy a structura visszaadásában a legfőbb szerepet az elhajlásos sugarak játsszák.

Eddig az egyszerűség kedvéért mindig egynemű fényre (natrium) vonatkoztattuk ezeket az ismereteket. A mikroszkópi vizsgálatnál azonban az összetett fehér fényt használjuk. A viszonyok itt annyiban bonyolultabbak, hogy a különböző színű (hullámhosszú) sugarak más-másképen hajolnak el és egymás között (vörösvörössel) interferálván, az oldalsó elhajlásos képek spec- trumképek lesznek, belül a kék és kivűl a vörös színnel és csak a középső maximum, ahova az egyenes (direkt) sugarak is eljutnak, lesz fehérfényű.

Minél tiöbb elhajlásos sugár jut be a mikroszkópba, annál inkább tárgyhű a kép. Ezért szükséges, hogy ha mi finom structurát akarunk meglátni, nagy aperturájú legyen az objectiv, hogy a nagy szög alatt érkező elhajló sugarakat is befogadhassa.

Äpertura.

Valamely lencse aperturája (nyílásszíöge) alatt értjük a tárgytól a lencsébe hatoló legszélsőbb sugarak által határolt szögletet. Minthogy azonban a lencsék szélein fokozottak az optikai hibák, ezért az objectivek- nél a lencse megett levő fényrekesszel (diaph- ragma — Blende) a szélső sugarak ki lesznek zárva a képalakításból. Ezáltal az objectivek aperturája valamivel csökken. Könnyen megszerkeszthető a geometriai optika segítségével, hogy melyek azok a legszélsői sugarak, amelyek még átjutnak a fényrekeszen, vagyis amelyek az objectiv aperturáját meghatározzák.

Ha az objectiv homloklencséje felől nézzük a mögötte elhelyezett fényrekeszt, — mely a lencse és a gyújtópont között foglal helyet, — ennek egyenes, nagyított képét fogjuk látni. Ezt a nagyított képét a dia-