Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőrbetegségek általános oktana - I. Szerzett (somatogen) betegségek
89 rebb arcbőr s a világosszőke hajszín szinte általános. Viszont az örök jég hazájában, a sarkvidék felé, ahol a fénysugarak ismét bőven érik a bőrt, mivel a jég és a hó azokat visszaverik, az ott élő fajoknál (eszkimó) ismét sötétárnyalatú a bőr és a fekete hajszín otthonos. Természetes e külömböző színarányiatok számtalan nemzedék, hosszú, évezredes alkalmazkodása alatt alakultak ki s az egyes egyén ily alkalmazkodásra képtelen. Ez utóbbi okból a trópusi betegségeknek egész sora ismeretes, melyeknek oly a mérsékelt éghajlatról származó szervezetek vannak kitéve, akiket sorsuk pl. az egyenlítő táján való huzamosabb tartózkodásra kényszerít s amely betegségek nagy része kétségtelenül a fénysugarak intensitásának következménye. Azonban még a fénysugarak mérsékeltebb hatása is idéz elő úgyszólván fiziológiainak tekinthető változásokat a bőr festékességi arányának megváltoztatásával, amint azt a szabadban dolgozók, tartózkodók, sportolóknál stb. naponta láthatjuk (lesülés). Intensi- vebb fényinváziónál azonban és pedig minél gazdagabb a fénykéve a rövidhullámú sugarakban s minél nagyobb az egyén individuális érzékenysége, annál intensivebben, e fénysugarak egyenesen mint a sejtprotoplasmát megtámadó gyulladásokozók szerepelnek s a derma- titiseknek bővérűség, savós kiizzadás, vizenyő, hólyagképződés, sőt sejtelhalás (nekrosis) fokozataiban nyilvánuló elváltozásait idézik elő. Ezek azok a lsesiók, melyek mint az irhában lefolyó, azonban kihatásában a hámra is átterjedő reactiós jelenségek kisebb-nagyobb mérvben minden egfies egyén bőrén kiválthatók s erythema actinicum, illetve solare, magasabb fokban dermatitis actinica sive solaris elnevezések alatt ismeretesek. A bőr egyéni túlérzékenységénél jelentkező szeplő (ephelis) ugyancsak a fényhatás következtében keletkező festékességi eltérés a bőrben. De ezenkívül ismerünk jól körülírt, határozott elhelyeződéssel és jellegzetes lefolyással bíró oly körfolyamatokat is a bőrön, melyeknél az egyénnek a fénysugarak irányában való bizonyos kóros túlérzékenységét kell feltételeznünk. Ilyenek a hydroa aestivalis, a prurigo aestivalis, a terhesek chloasmája, valamint a pellagra s az állatoknál ismert fagopyrismus (tatárkadermatitis, «Buch- weizendermatitis»). Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi csoportba tartozó, a fénytől kiváltott megbetegedéseknél valamely a szervezetnek kémiai dispositiojaként értelmezhető inoculatio, antoinoculatio bizonyos anyagok kémiai szétbontásánál keletkező, részben esetleg a belső elválasztás körében lefolyó tartós vagy ideiglenes anyagforgalmi zavar az, mely a bőrnek e különös, abnormálisán fokozott érzékenységet kölcsönzi.-A belső secretionalis változások jelentőségét a terhesség idején a fénynek leginkább kitett bőrrészleteken, főleg az arcon, jelentkező chloasma, a haemoglobin szétbontása körüli anyagforgalmi zavart a hydroa aestivale, az intoxicatiók fontosságát pedig az emberi betegségek között a pellagra, az állatiak között pedig különösen tanulságosan a fagopyrismus illusztrálja. Tatárkaszalmával (fagopyrum esculatum) etetett marhák és juhoknál ugyanis — amint azt Wedding ismertette — intensivebb fényhatás alatt hólyagos kiütés jelentkezik, de nem egyformán, mert a sötétszőrű állatok mentesek maradnak a gyulladástól, csupán a fehér és a fehérfoltos állatok betegednek meg és pedig a fehér folt helyén. A homályban tartott állatok a betegséget elkerülik, viszont a napfénynek kitetteknél annál kifejezettebben mutatkozik, minél tovább tart az exponálás. Egy fehér tehenet Wedding helyen-
