Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
70 hanem a hámsejtek is degeneratiós és pedig colliquatiós és coagula- tiós folyamatoknak vannak alávetve. Unna megállapítása óta a tüskés sejtrétegben főleg két ily jellemző megjelenésű exsudatiós elfajulási folyamatot különböztetünk meg. Ú. m. 1. az ú. n. recés elfajulást (degeneratio reticulosa Unna), melynek egyik stádiuma a Leloirtól már előtte ismertetett «alteration cavitaire», 2. a tömlős elfajulást (aballonierender Degeneration»). 'v A recés elfajulásnál a savó hatása alatt a megtámadott tüskés sejtek megduzzadnak, sőt fel is oszlanak. E duzzadás alatt a hámsejtek protoplasmája világosabbá válik, a festéket csupán hiányosan veszi fel, majd a protoplasmában kisebb-nagyobb folyadéktartalmú üregek (vacuola) keletkeznek (— alteration cavitaire Leloir), melyek egyre növekednek, összefolynak, a protoplasma hálószerű szerkezetet vesz fel s végre a sejtfalak is áttörnek s a hálózatra finoman elosztott fibrin rakódik. Ennek az elfajulásnak többnyire a tüskés réteg legidősebb, tehát legfelületesebben fekvő sejtjei vannak kitéve. Következménye, hogy a leírt colliquatio folytán elpusztult egyes sejtcsoportok helyén intracellularis eredetű többkamarás hólyag keletkezik, melyet a hálózat rendszertelenül keresztül-kasul szel. A tömlős elfajulásnál («ballonierender Degeneration») a coagulatiós nekrosis következtében a megtámadott tüskés sejtek a sejtmag elpusztulása mellett homogén vagy szemcsés tömegekké alakulnak át. Maga a folyamat a következő: a megtámadott tüskés sejtek kerek alakot öltenek, anélkül, hogy megnagyobbodnának. A protoplasma hálózat tönkremegy. Maga a protoplasma homályossá, egyneművé válik, basikus festékeket felvevő képessége megszűnik s ahelyett a fibrinreactiót (Weigert-íéle fibrinfestés) adja. A sejt magja megnő, de festődési képességét tovább megtartja,,mint a protoplasma. S előbb- utóbb rajta amitosis-os sejtoszlás észlelhető úgy, hogy helyén úgyszólván epithel óriássejt fejlődik ki 4, 8, 16 sőt 32 maggal is. Majd a protoplasmában apró vacuolák támadnak, a proliferáló sejtmag egyre nagyobb lesz, míg végre a protoplasma csupán keskeny szegélyként marad meg. A tüskés sejtek rostos nyúlványainak elpusztulásával a megtámadott sejtek a réteg szomszédos sej teleméivel már korán elvesztvén összeköttetésüket, szétesnek s a sejtcsoport helyén egykamarás hólyag keletkezik. Míg a recés elfajulás többnyire az idősebb tüskés sejteket támadja meg, a tömlős elfajulás rendesen a fiatal epithelsejteken, tehát az alsó hámsejtsorokban észlelhető akként, hogy a képződött hólyag alapját a részben vagy teljesen lemeztelenített szemölcsös réteg alkotja, amely fölött a lazán felhalmozódott tömlősen elfajult epithelsejtek foglalnak helyet, s a hólyag tartalmát a megalvadt szemcsés fibrin képezi. A tömlős elfajulás jellemző példáit az erythema multiforme bullosum, valamint a herpes iris adja. Megjegyezzük azonban, hogy a recés és a tömlős elfajulás együttesen is előfordulhat ugyanabban a kórképben (varicella, variola). Genyes gyulladás esetén az izzadmány az intensiv leukocyta- kivándorlás következtében savós-genyes lehet vagy túlnyomóan sejtes elemekből is állhat. A geny sűrű, át nem látszó, sárga vagy zöldessárga, folyékony, néha nyúlós, friss állapotban alkaliásan reagáló genysavóból és genytestekből összetett anyag. A genysavó lényegében fehérjetartalmú folyadék, mely fibrint vagy nyálkát is tartalmazhat. A genytest az erekből származó polymorph vagy fragmentált magvú
