Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak kórhatározása. Symptomatologia. Terminologia
59 lás azonban porszemnél is kisebb hámokban történvén szabad szemmel úgyszólván észre sem vehető, míg kóros körülmények között fokozódik s többé-kevésbbé szemmelláthatóvá lesz az ú. n. pikkelyek (squamma) képződésében. E pikkelyek lehetnek apró, fehér, zsíros képződmények midőn korpázásről — pityriasiform hámlás, desquammatio furfuracea — szólunk, mint pl. a püyriasis siccánál, avagy lencse- körömmekkoraságú összeálló ezüstfehér (pl. psoriasis), piszkossárga (pl. syphilis) lemezes amellarispikkely. A dermatitis exfoliativa gene- ralisatánál, pl. e lemezes hámlásnál tetemesen nagyobb, tenyérnyi, sőt nagyobb hámtömegek válnak le nagy lemezekben. A bizonyos bőrbetegségeknél észlelhető, néha az illető betegségre egyenesen jellemző pikkelyképződés, az elszarusodás kóros megváltozásán alapszik. A leváló pikkelyek a szaruréteg oly sejtjeiből állanak, melyek még carminna festődő, de többé-kevésbbé elváltozott sejtmagot zárnak magukban (parakeratosis). 10. Heg, cicatrix alatt azt az újonnan képződött szövetet értjük, mely a bőr valamely részének elpusztálását pótolta. A heg képződését a legtöbb esetben fekélyesedés előzte meg — de nem mindég. Bizonyos bőrbetegségek (hupus erythematodes, a lues bizonyos jelenségei stb.) fekélyesedés nélkül is roncsolják a bőrt s így consecutiv hegképződésre vezetnek. A hegképződés természetesen minden esetben arra utal, hogy a megelőző pusztító folyamat az irha mélyebb rétegeire is átterjedt, mivel mint már említettük, csupán a szemöl- csös rétegig terjedő szövetpusztulási folyamatok heg nélkül regenerálódnak. A külső hasonlatosság révén nem egyszer összetévesztik a heget a bőr sorvadásával (atrophia cutis), pedig a két folyamat egymástól alapjaiban külömbözik. Az atrophiánál a hám és szemölcsös réteg sorvadt, a hámlécek s a papillák elsimultak, a szemölcsös réteg felső határa nem hullámos, hanem lapos, míg a heg helyén a szemölcsös réteg épúgy, mint a szőrtüszők egyáltalán hiányzik. A friss heg vérerekben dús s ezért vörös, míg a már megállapodott fehér, fénylő s rajta a szőrtüszők elpusztulása folytán szőrszálak sohasem láthatók. Míg a pörk és var terjedelme és alakja, mint említettük, mindég megfelel az alatta elterülő kóros elváltozó- nak, addig a heg épen az elfehéresedéséig tartó zsugorodási folyamat folytán kisebb, mint amilyen az eredeti laesio volt. A heg fölszíne rendesen a környékező ép szövetek színe alá süppedt, de néha lényegesen afölé is emelkedhetik (keloid). 11. A festékesség, pigmentatio alatt a bőr egészének vagy egyes részleteinek sötétebb színét értjük. E színt a hám alsó s az irha felső rétegeinek sejtjeiben jelenlevő, s még vitás eredetű pigmentszemcsék okozzák. A pigmentációs folyamatok magyarázatában a sejtek működésének kóros megváltozásán kívül, a vérnek egyes betegségekben megváltozott chromatogen tulajdonságának, a haemoglobin dissociatiójának bizonyos idegcentrumok elváltozásának s a bőr pigmentanyagcseréjét szabályozó mellékveséknek juttatnak szerepet. Némely vérbőséggel járó folyamatok után állandó festék fölszaporodás maradandó nyomot, míg más hasonló esetben e festék felszaporodás csak ideiglenes (pl. vérzéseknél). * * * t
