Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Álképletek
541 barna, kerek vagy ovális, olykor a dió, tojás, sőt gyermekököl kiterjedését is elérő félgömbalakú csomók,1 máskor laposan kiemelkedő képletek, rendkívül ritkán nyeles növedékek1 2 3 alakjában jelentkezik, nem egyszer a fennebb leírt xanthoma planum-al együttesen és egy időben. Máskor a szemhéj elszigetelt elváltozása a bántalom általá- nosodását hosszú idővel megelőzheti (Török esete). A xanthoma tuberosum előszeretettel azokon a testtájékokon jelentkezik, amelyek gyakran ismétlődő fokozott nyomásnak vannak kitéve, tehát a tenyéren, a talpon, a térden, a könyökön, a nates-eken, azonban természetesen más bőrrészleteken is nyilvánulhat. A száj, a torok, a hüvely nyálhártyáján, a kéz és láb inain kívül obductionál a bronchusokon, a peri- és az endokardiumon is észlelték. A folyamat megállapodása, sőt az elváltozások részleges visszafejlődése is előfordul. Az elváltozás az élet derekán szokott jelentkezni, if jaknál ritkán. Néhány világrahozott eset (Mackenzie, Barlow, Crocker) is ismeretes. Xanthomatisatio elnevezéssel bizonyos álképleteknek (sarkoma Stoerk, fibroma, nsevus, rhabdomyoma), azoknak olykor észlelhető se- cundaer részleges átalakulását illetik. Jadassohn bizonyos bőrelváltozásoknak (horzsolások, lichenificatio) utólagos xanthomatisatio-ját is említi a sárgaság jelenlétében. Szöveti képében a xanthoma újonnan képződött kötőszöveti és endothel- sejtekből áll. Legjellemzőbb sajátosságát az irhában kerek vagy köteges gócokká csoportosult ú, n. xanthoma sejtek (de Vincenti) adják. E sejt kiterjedése a közönséges hámsejtek s a legnagyobb óriássejtek között váltakozik s a sejthártyán belül finoman szemcsézett (innen «Schaumzelle») protoplasmát tartalmaz nagy kerek vagy ovális magvakkal. E sejtalkatrészeken kívül vagy azokat borítva több-kevesebb kerek zsírnemű anyagból álló cseppecske látható. Ezenkívül intra- és extracellularisan apró, hegyes kristályalakulatokat is írnak le. Touton a nyirokhézagok endotheliumainak orsó- és csillagalakú kötőszöveti sejtjeinek typusos xanthomasejtekké való átalakulásáról emlékezik meg. A xanthoma nem gyulladásos, zsírosán elfajult képlet, hanem mint bizonyos lipoidanyag (a cholesterin zsírsavester-je) lerakodásaként értelmezhető. Ez anyagokat Pinkus és Pick elkülönítik a zsíroktól, mivel polarisatiós mikro- skop alatt a fényt kettősen törik. A xanthoma okát az elváltozott szövetben előforduló s a zsíroktól — mint említettük — elütő tulajdonságokkal felruházott chole- sterinester-ben találjuk meg. Ez az anyag kétségen kívül az összekötő kapocs egyfelől a bőrelváltozás, másfelő a májbetegségek, illetve a diabetes mellitus között, azonban a láncszemek, melyek az átalakulás mechanismusát megvilágíthatnák, még hiányoznak. Tény, hogy cho- lesterinester úgy a sárgaságban szenvedők, mint a cukorbetegek vérében fokozott mértékben van jelen s Pinkus és Pick szerint ennek ingadozása magyarázza meg a bőrelváltozásoknak rohamos vagy sza- konkint való megjelenését, valamint időnként való spontán elmúlását. A valóságos xanthomálioz csupán klinikai megjelenésében hasonlít a pseudoxanthoma elasticum,1 melyet különösen a törzsön, a bőr tei'mészetes redőiben s a végtagok hajlító felszínén, az arc bőrén csökkent rugalmasságú, petyhüdt bőrrészleteken mint az elefántcsont színére emlékeztető sárgás foltok és ki1 xanthome en tumeur (Besnier). 2 xanthoma mollusciforme. 3 ínfevus elasticus» (Gutmann).
