Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr életjelenségei és szerepe a szervezet háztartásában
49 szeresére tehető. A bőr bővebb bezsírozása, a collodium, valamint a 28° alatti fürdők a vízpára leadását gátolják, ellenben a gelatinamáz, a kaucsukborítás, a 30°-n felüli fürdők stb. fokozzák (Unna). A bőrlélegzés elnyomása a felületnek impermeabilis anyagokkal való bevonása útján, mely művelet oly állatfajoknál, mezeknél a bőrön át való lélegzés nagy szerepet játszik (amphibiumok, békák) egyenesen mérgezési jelenségeket válhat ki, embernél nem okoz nagyobb bajt. Az elválasztási tevékenység. A bőr lélegzésen kívül a bőr járulékos mirigyeire hárul az a feladat, hogy bizonyos anyagokat eltá- volítson a szervezetből. A faggyúmirigyek folytonosan termelődő váladéka friss állapotban félfolyékony zsírnemű anyag, mely a bőr felszínén megmerevedik, azt valamint a haj- és szőrszálakat bezsírozza. A vizes alkotó részeken kívül a szerves anyagok közül glycerint, zsírsavakat és szappant, cholesterint és bizonyos fehérjéket, az anorganikusak közül phosphorsavat, ammoniumot és chlorammoniumot tartalmaz. Ezen- kívül többé-kevésbbé elszarusodott sejttörmelékek, zsírcseppek, olykor cholesterin-kristályok is találhatók benne. A mirigyben termelt anyagot a tüsző saját izmai (m. arrectores pilorum) egyenletes összehúzódásaikkal sajtolják ki («vis a tergo»). A bőr bezsírozására szükségelt anyagoknak azonban csupán egy részét termelik a faggyú- mirigyek, mivel a bőr felszínét borító elszarusodott sejtekben a keratin is zsírrá, cholesterinzsírrá alakul át (Liebreich). E kétféle származású zsíranyag egyaránt jelen van a bőr felületén. A faggyú mennyisége külömböző az egyes testtájékok szerint. Az arcon, a hajas fejbőrön különösen, a mellkas fölött, a lapocok közt, a fan- tájékon a faggyúréteg kiadósabb, mint a testfelület egyéb részletein. Az előrehaladottabb életkorban a faggyú termelése fokozatosan csökken. Míg a magzati életben túlbő (vernix caseosa) s ez olykor a csecsemőkorban egyes testtájékokra szorítkozva (crusta lactea) sokáig megmarad, a nagyobb gyermekeknél általában minimális faggyútermelést találunk a 8—9-ik életévig. Ekkor fokozódni kezd és tetőpontját a pubertás idején éri el s az öreg korban lényegesen csökken. A verejték elválasztása tudvalévőén a verejtékmirigyek gomolya - gos részében történik. A verejték színtelen 1-003 — 1006 fajsúlyú, kellemetlen szagú, sós ízű, többnyire savanyú vegyhatású folyadék. Fokozott elválasztásnál (gőzfürdő,' pilocarpin hatás alatt) savanyú vegyhatása csökken, sőt alkaliássá is válhatik. Tartalmában 99T°/o-a víz, 0*90 0 a szilárd alkotórész. Anorganikus anyagok közül a chlor- natrium, némi kálium, phosphor, kén és vasoxyd, az organikusok közül húgy-, tej-, hangya-, propion-, capron- és caprylsav van képviselve összetételében. Különösen az utóbbi illó zsírsavak adják ama átható, kellemetlen, sőt bűzös szagot, mely a hyperidrosisban szenvedőkre jellemző. Minthogy a verejtékmirigyek az emberi bőr valamennyi testtájékán jelen vannak, az izzadás is kiterjedhet az egész testfelületre. Egyes testtájékok verejtékmirigyei azonban bővebben választanak ki verejtéket, sőt nagyobbak is (hónaljtáj). A fokozott izzadás kedvenc helyei az arc, különösen a homlok, az orr háta, az ajak, továbbá a tenyér és a talp, valamint a hónaljárok, a combredő és a farvágány. A leadott verejték mennyisége ingadozik az atmoszféra hőmérséklete, a végzett izommunka stb. arányában. Kast 30 — 4o perc alatt 40—45° melegben 18—20 1 verejtékmennyiséget állaPoói• F.: Dermaíologia. 4
