Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
417 kíséretében jelentkező herpesszerű hólyagcsoportokból áll. A hólya- gocskák megelőző bővérű folton fejlődnek ki. Az egyes kitörések rohamokban követik egymást s mialatt pörkké beszáradnak, újabb friss eruptiók támadhatnak. A nyálhártyákon a bántalmat nem észlelték. A testfelületen a lsesiók minden rendszer nélkül szétszórtan jelennek meg. A betegség jóindulatú, néhány hét alatt gyógyul. Ismeretesek azonban oly esetek is, midőn a bőrbántalom folytonos újabb kitöréseivel a terhességet végigkísérte, hogy annak befejeztével nyomtalanul eloszoljon. Több esetben a bántalom jelentkezését az illető valamennyi terhességénél észlelték, míg a közbeneső terhességtől mentes időszakban az egyén teljes egészségnek örvendett. Előidézésében — úgylátszik — a terhességnél termelt hormonoknak megváltozott arányokban vagy minőségben a nedvkeringésbe való keveredésének jut szerepe. Acrodermatitis continua (Hallopeau) 1 az ujjak hegyén körülírt részleten, hosszú időn át, néha az egész életen át ismétlődő, víztiszta, izolált sterilsavó tartalmú hólyagok, máskor pustulák képződésében nyilvánuló igen ritka borbánjaimat értünk. A betegség nincs életkorhoz kötve. Ínfiltrált alapon, a panaritiumra emlékeztetőén kezdődik rendesen valamelyik ujj on s csakhamar bevonatik a többi ujj is a bántalom körébe. Fájdalom és viszketés kíséri. Többszöri ismétlődés vagy huzamosabb fennállás után a körmök leesnek, a bőr sorvad. Hasonló, azonban nem épen az ujjakra lokalizált, hanem a testfelület egyéb részletein is előforduló megbetegedés az, melyet Kaposi pemphigus localis-nak nevezett. A bántalom setiologiája teljesen homályos. A pustulaképződéssel járó esetek inkább a pyogen folyamatokhoz látszanak tartozni, (1. 247. 1.) míg a víztiszta tartalmú hólyagok hovátartozása még absolut bizonytalan. «Pemphigus hystericus» 2 elnevezés alatt hólyagos, elpörkösödő bőrbántalmat írtak le, amely fiatal leányoknál és «ideges» asszonyoknál fordulna elő, bizonyos, Darier-tői «gyanus»-nak jelzett túlszabálvos elrendeződésben. A lsesiónak mint bőrbetegségnek létezését az újabb szerzők közül Darier egyenesen tagadja, Jadassohn — ámbár maga nem észlelte — Kreib'ch, Cohnstamm, Pinner esetére hivatkozva, az absolut tagadó állásponttól tartózkodik. Mi részünkről eddig sohasem észleltük. Darier az eseteket, melyek a kórhatározás alá vonattak, pathologiai mentalitás (tév- és kényszereszmék) hatása alatt a betegtől magától kémiai anyagokkal szándékosan okozott traumák következményének tartja. Gyógyítás. A Duhring-féle dermatitis herpetiformis az egyetlen a pemphigus csoport componensei közül, ahol a therapiánkat a siker kilátásával alkalmazhatjuk. Természetesen a siker kilátása nem absolut érvényű. Fájdalom van s nem is ritkaságképen olyan eset, amelynek kórképe átalakul pemphigus vulgaris-szá, vagy ritkábban a dermatitis herpetiformis-t jellemző sajátos külömbségek dacára inanitio-val, lethalisan végződik. A «jóindulatúság» a szóbanforgó betegségfolyamatnál csupán relatív t. i. a pemphigus csoport egyéb egyenesen végzetes prognosist adó folyamataival szemben értendő. A betegség »tiologiai rejtélyessége mellett természetesen oktanilag indokolható gyógyító eljárásokkal sem rendelkezünk s a kezelés módjainak alapja az empiriás tapasztalatok tényeiből alakul ki. 1 Syn: pemphigus localis (Kaposi), phlycténoses recidivantes des extre- mités (Audry). 2 Syn : p. virginum, p. chlorotica. Poor F.: Dermatologia. ____, 27
