Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
404 mutatnak, épúgy mint az irhában levő beszürődésnek különösen felső részletei is. Ezután már a resorptio következik, az eltűnő sejtek helyén nyirokhézagok maradnak hátra, a kötőszövet homogen sclerotizáló elváltozást szenved, pig- mentinfiltratiók keletkeznek s ha még a hyperkeratosis is megszűnt, előáll az. a stadium, melyet klinikailag a depressio jellemez. Sajátos képet nyújt a nyálhártya lichen planusa, melynek szövettanát az irodalomban elsőként dolgoztuk ki. (Poor F. 1901). A nyálhártya laesioja nagyjában ugyanazon jelenségeket mutatja, mint a bőré, azonban, ami szokatlan, a normális nyálhártyánál sohasem tapasztalható keratohyalin képződés, azaz ama részleges elszarúsodás (a nyálhártya «dermoid» elváltozása), mely a lichen planus nyálhártya elváltozását jellemzi s a Virchowtól pacchydermia mucosaenak elnevezett csoportba utalja. Hogy a megtámadott nyálhártya abnormális elszarúsodási folyamata nem tökéletes, azaz csupán a szemcsés sejtek képződésére vezet, azt a szájban állandóan jelenlevő nedvesség maceráid hatásának s ezáltal a sejtleválás gyorsított, koraibb voltának tulajdonítjuk. Az elkülönítő korhatározást illetően első sorban a syphilis lenticularis papulái azok, különösen, ha azok kör, félköralakban (annularis syphilidek) rendeződtek el, melyekkel a lichen planus-nak összetévesz- tése aránylag gyakori. Azonban a lueses papuláknál rendszerint hiányzik a felületnek ama intensiv viaszfénye, fehér hálózatos rajzolata, s épúgy nincs meg sokszögű alakja, valamint behúzódott centruma, mely jelenségek a 1. planus-ra oly jellemzők. A syphilidek azonkívül sohasem viszketnek s a lueses papulák hámlása, amennyiben huzamosabb időn keresztül fennállanak, intensivebb s a közepét borító hám leválása után a széli részeken sokszor jellemző fehér felhámszegély («Biett-féle gallér») látható. — A lupus vulgaris annularis nyilvánulásánál a centrumban heg s e hegben diaskopiával többnyire lupusfoltok vagy göbök alakjában kiújulások észlelhetők. Maguk a laeesiók lupusnál lágyak, a szonda mint a vajba csekély iiyomásra szinte beléjük fut, míg a lichen planus göbök kemények, érdesek. —- A szájnyálhártya lichen planus-ánál néha diagnosztikai kételyek mérül- hetnek fel a nyálhártya syphilidekkel szemben, azonban a lichen planus e helyen sokkal és feltűnően keményebb, mint a lueses papula s azonkivül a leirt dendritikus elágazódás, hálószerű rajzolat, csoportosulás vagy a szabályos félkör és köralak a prsedilectionalis helyen (a molarisok rágó felszínének szülében) a lichen planus kórhatározását megkönnyíti. A neuroderma v. lichenificatio hasonlíthat a lichenplakkhoz, amint az utóbbi elnevezés is mutatja, azonban az előbbinek szélei rendesen elmosódottabbak, míg a planusgócoké éles. Azonkivül rendesen találunk a plakkon kívül is egy-egy elszigetelt, vagy néhány göbből összetett planusgócot, ami kétség esetén útbaigazít. — A diffus gócokban jelentkező 1. planus-nak összetévesztése a psoriasis-szál nem fog előfordulni, ha figyelünk arra, hogy a lichen pikkelyei sokkal szivósabban tapadnak s a pikkelyek alatt a planusplakk száraz, kékes vagy vörösesbarna, rovátkolt elváltozás, holott a psoriasisplakk élénkpiros, nyirkos, könnyen és pontszerűen vérző. A lichen planus atypusos változatai: 1. A lichen atrophicus v. sclerosus (Hallopeau, 1887)1 a gócok decoloratiojával járó, halvány, gyöngyházszerűen csillámló hegszerű elváltozás, mely többnyire élénken viszket. A lsesio felülete behúzó- dásokat mutat, mozaikra emlékeztető, fehér, illetve a bőr színével egyező vagy halvány rózsaszínű. Széle sokszor barnásszinű, ami az 1 Syn: 1. keloidoformis, s. morphceicus,
