Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások
396-eredményeket. Haemmerli anyagcsere-vizsgálatának eredménye, azt bizonyítja, hogy a psoriasisos betegek nagyobb mennyiségben tartanak vissza magnesiumot, •ellenben fokozottabb mértékben választanak ki ként. A psoriasis tanának, kifejlődése. A psora elnevezést, a psoriasis klinikai fogalmának gyökerét, az elmúlt századokban a legkülömbözőbb bőrbántalmak jelzésére használták hasonlatosan a scabies, impetigo, alphos, lichen stb. akkor még meg nem állapodott terminusaihoz. Első ízben szerepeltette a mai fogalomhoz közelálló értelmezésben R. Willan, ámbár a «psoriasis» elnevezést még a korábban, sőt később is elterjedt lepra grecorum-m&l vegyesen használja Azonban még sokáig utána a dermatologia a psoriasis alatt még nem értett egységes s önálló betegségtypust, hanem azt inkább a göbös, fokozott pikkelyfelhalmozódásban és leválásban, recidivákban nyilvánuló makacs, de lényegesebb szenvedést nem okozó bőrelváltozások jelölésére általánosságban használta. ■Csupán lassanként fejlődött a fogalom, különösen Bieti, Rayer, Cazenave, Gibert, Devergie, F. Bebra befolyása alatt a múlt század derekáig oda, hogy a mai értelemben vett psoriasist, mint psoriasis vulgaris-t megkülönböztette a psoriasis syphilitica-tói, mely utóbbi, a kezdőnél tévedésre alkalmat adó és így zavaró -elnevezés különösen a bécsi iskola conservatismusa alatt úgyszólván napjainkig tartotta magát, a hámló nagypapulás syphilideket értve alatta. Poór Imre már -a 70-es években «non sens»-nek és fölöslegesnek tartja a «vulgaris» jelzőt, mivel esak egyféle psoriasist, a psoriasis-t ismeri el s «a syphilis nem psoriasis» A psoriasisnak mint önálló betegségfolyamatnak elismerése és elkülönítése után a múlt század második felében megindulnak az aetiologiai kutatások, a betegség klinikai, később anatómiai fázisainak kutatása és ismertetése. E kutatások sajnos, még ma sem vezettek végleges eredményre. Be kell vallanunk, hogy a psoriasis okát ma sem ismerjük s mindaz, amit ma e téren sejtünk, nem más, mint többé-kevésbé plausibilis hypothesis. A régi francia iskola a későbbi Rokitansky-féle dyskrasia fogalmához rokon cZÍGÚáms-ekben («arthritis- mus» «herpetismus» Bazin, Hardy) mint szorosabban körül nem írható Immorális értelmezésekkel («dartres») magyarázta, míg F. Hebra (1860-—72) a bán- talom «idiopathiás» volta mellett foglal állást s azt, a bőrnek ámbár feltűnő gyakran hereditásos alapon kifejlődött saját, más szervek vagy az egész szervezet megbetegedésétől független betegségnek tartotta s ennélfogva egyenesen tagadva annak általános természetét, szerinte a psoriasis a teljesen egészséges egyéneknél «intactis reliquis corporis partibus» folyik le. Megfelelőbb meghatározását adta a betegségnek Köbner (1872), midőn azt «sajátlagos, magában a bőrszervben székelő többnyire hereditásos, sokszor azonban szerzett, éveken át latensen megmaradó dispositio»-nak tulajdonítja. Poór Imre (1876, 1878) ugyancsak kiemeli és statisztikájával igazolja a psoriasis hereditásos voltát s Hebrá- val polemizálva az irodalomban első Ízben említi az izületelváltozásokat (arthropathia psoriatica) — amit Hebra csupán véletlen coincidentiának tartott — oki vonatkozásban a psoriasisszal. sőt azonkívül feltűnő sok friss esetben a lép duzzanatát is konstatálhatni vélte s mindebből Hebrá-val ellentétben a psoriasist a szervezet általános betegségének tartja s okát oly specifikus ártalomban sejti, mely a bőrlcesiókat hcematogen utón idézi elő. E fajlagos ártalmat azután az idősült malariás fertőzésben vélte megtalálni s azt nagy apparátussal és kitartással bizonyítani is törekedett, noha malariás feltevése követőkre nem akadt. A 80-as években az idiopathiás, Immorális, diathesises és idősült fertőzést valló nézetekkel szemben mint újabb álláspontok a neuropathologiai és a parasitaer felfogás terjedt el. Polotebnoff (1891), valamint Bourdillon bizonyítani törekedtek azon elméletet, hogy a psoriasis az idegek befolyása alatt keletkező bántalom s e felfogásnak ép oly számos híve akadt, mint a parasitaer iránynak (Wertheim, Unna és mások), ámbár a specifikus mikroorganismusokat ismertetni vélő dolgozatok — Lang «epidermophyton»-ja, Eklund «lepocolla repens»-je — kudarcot is vallottak. Lassar (1885), Beisel, Destot és Augagneur (1889) ójtásai, melyeket állatokra és emberre eszközöltek, ugyancsak megdőltek az ellenőrző kutatások világításában s Lipschütz leletét sem igazolták ellenőrző vizsgálatok. Tommasoli (1893) autointoxicatiós elméletének, ámbár ténybeli bizonyítékai hiányoznak, ma is sok híve van s napjainkban Schamberg, nitrogén anyagcsere vizsgálatai, Brocg megfigyelései (husmentes diaeta) is a psoriasisosoknál előforduló anyagforgalmi eltérésekre terelik a figyelmet. Hämmerli-nek vizsgálatai még csupán részleteredményekként értelmezhetők. — A psoriasisra vonatkozó finomabb anatómiai vizsgálatok O. Simon-ixa\ (1851), valamint Wertheimmel (1867) kezdődnek, azonban a behatóbb kutatások a szemcsés rétegnek Langhanstól (1873) és az eleidin- nek Ranviertól való felfedezése után indulhattak csak meg voltaképpen a
