Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Rendszerbetegségek
388 betegségfolyamat kórképének ismeretét a dermatologus sem nélkülöz* heti. A dermatotherapia e betegségnél tisztán symptomás, a bőr- elváltozások enyhítésére törekvő. Lymphogranulomatosis alatt a lymphadenoid rendszer általános, jellemző megbetegedését értjük, melyet Paltauf és Sternberg (1905) különítettek el a pseudoleukaemiától. Az elváltozások pathogenesisé- nek lényege sajátos, az egyszerű homolog túltengéstől eltérő, idősült gyulladásos sarjadzási szövetnek kifejlődése anélkül, hogy a vérvizsgálat, eltekintve a némely esetnél észlelt könnyű leukocytosis-tól vagy eosinophilia-tól (Longcope), a vér corpuscularis elemeinek mennyiségbeli eltérését állapíthatná meg. A betegség kifejlődése .révén a lép és a máj, valamint a tüdő mirigyei e szervekben keletkező csomós beszűrődések következtében lényegesen megduzzadnak s evvel kapcsolatosan a nyirokmirigyeknek részleges vagy általános, néha egyik testtájékról a másikra fokozatosan szétterjedő megnagyobbodása észlelhető. E merev mirigyduzzanatok elszigeteltek vagy egymás szomszédságában összefolyók. E képleteken kívül a pseudoleuksemiára emlékeztető bőrelváltozásokat észleltek (S. Grósz 1906, Kreibich, Hecht, Nobel és Arndt s mások). A változatos kórképek közül eddig legismeretesebb a göbös és a szétterjedő alak, míg a prurigóhoz hasonló (Kreibich), illetve «prurigo lymphadeni- que» (Dubrenilh) változatnak képe még tisztázásra szorul. Hólyagos, a pempiqusra hasonlító kiütést ír le Hoffmann. A göbös változatnál1 máj- és lépduzzanat, valamint általános ade- nopathia kíséretében az eddig ismeretes eseteknél a legnagyobb számban a mellkas bőrén, számos, a bőr felszínéről enyhén domborúan elemelkedő, eleinte árpaszem, később borsó-mogyorónyi, olykor (Nobl) szederjes foltos udvartól övezett barnavörös csomók fejlődtek ki. E csomók közül a kisebbek merevek. A nagyobbak, melyeknek színe azonban sötétbarna, ellágyulhatnak és megnyílva savósvéres váladékot üríthetnek (S. Grosz) vagy máskor stationier maradnak (Nobl). A diffus változat mindég adenopathia kíséretében egész testtájékokat ellepő, hónapokig fennálló, spontán elmúló, azonban meg-megismétlődő erythemákban nyilvánul (S. Grosz, Hecht stb.). A szöveti vizsgálatok (Sternberg, Grósz, Kreibich, Nobl) szerint a göbös változatnál az elváltozás lényege a kötőszöveti részre esik, hol a faggyúmirigyek vagy a verejtékmirig5rek szintjében szomszédságától élesen elkülönített, karélvos szerkezetű beszűrődési góc látható, míg a szemölcstest szöveti szerkezete épnek mondható. Feltűnő a beszűrődést alkotó sejtek polymorphiája. Lymphocyták, sokmagvú leukocyták, plasmasejtek feltűnő nagy számban s azonkívül epithelioidsejtek s különösen a széleken hizlaltsejtek egyaránt észlelhetők. De a legjellegzetesebbek a gócban elszigetelt vagy csoportosan előforduló rendkívüli nagy ovális vagy kerek sejtek, sok nyúlvánnyal, széles proto- plasmagyűrűvel és vagy egy a sejt közepén elhelyezett több élénken festődő szemcsét (nucleolus-t) tartalmazó, vagy több kisebb, de mindég a sejt centrumában csoportosult maggal, mely sejtek egyenesen a bántalom szöveti sajátosságának tekinthetők. Ez utóbbi sejtek genesise még nem tisztázott (Stern- berg szerint eudothelium, Grósz plasmasejt származékoknak, Kreibich fibroblast változatoknak tartja). A lymphogranulomatosis okát Sternberg kezdetben sajátságos, a nyirokrendszernek a pseudoleuksemia képe alatt lefolyó gümős megbetegedésében kereste. E. Frankel a Much-iéle granulált typusú 1 lymphogranuloma papulosum disseminatum.
