Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos, de ismeretlen fertőzésektől keletkező idősült sarjadzási daganatok (granulomak)
380 képződött hajszáleret körülövezve, azt mintegy összenyomják. Ekkor a liisto- logiai képben endotheliumban dús, kacskaringós vagy gomolyagra emlékeztető erek s részben orsóalakú, ovális, az endothelinmokhoz hasonló sejtekből (Ra- daelli), másfelől az Unyia-iéle polychromkéket intensive magábavevő kereksejtekből és néhány (de később szaporodó számban mutatkozó) s procoplasmájában oldott állapotban festéket tartalmazó plasmasejtből álló (Pini) gócokat és a kötőszöveti nyalábokat ellepő vérfestékrögöket (vérzés) látunk, amely utóbbi gyulladásos jelenségek a valódi sarkoma-k monotypusos jelenségeivel ellentétben állnak s a bántalmat granulomákkal hozzák vonatkozásba. Az infiltratiós és újonnan képződött sejtek fokozatosan ellepik az erek közötti kötőszöveti elemek helyét, úgy, hogy Radaelli szerint a megtámadott rész szinte szabályos elrendeződésű homogen szövetnek látszik. Más helyen a kötőszövet rovására történő visszafejlődési jelenségek láthatók hyalin elfajulással. A resorptio az újképződést alkotó sejtelmek eltűnésével történik. Oka merőben ismeretlen. A szülőktől való közvetlen átöröklést egy esetben sem tapasztalták. Már a betegség első leírójának, Kaposi- nak feltűnt, hogy a bántalom, melyet ő a sarkoma egyik változatának tartott, mégis oly tulajdonságokat mutat, melyek a valódi sar- komáktól elkülönítik s épen erre a külömbségre fektette a súlyt, midőn a szóbanforgó bántalmat a tőle felállított s «sarkoidmaik elnevezett csoportba sorolta. Campana az esetében szövődött neuritis, Semenow egy spinalis ganglion festékességéből neurotrophiás eredetre véltek következtetni, de feltevésük nem igazolódott. Ezidőszerint inkább a fertőzéses eredetnek, melyet, a véráramtól a szervezet más részéből odasodort élő virust feltételezve, Bemard (1899) hangoztatott első ízben, van a legtöbb híve (Pini stb.). Philippson ellenben külső, a bőr felől történő fertőzésre gondol. A bakteriológiai vizsgálatok azonban eddig pozitiv sikerrel nem jártak s az elváltozásokból kísérleti állatokra történt ójtások is (Reale kétségbevont esetét kivéve) meddők maradtak. Épúgy nem ismeretes az egész irodalomban egy olyan eset sem, mely a közvetlen fertőzésre való gyanút megerősíthetné. A sarkoma multiplex hsemorrhagicum első leírását Kaposi adta 1872-ben s 1892, 1893, 1891-ben újra foglalkozott a tárggyal. A Kaposi-tól vázolt klinikai képet azután Taniurri (1877), De Amicis (1882, 1897), Köbner (1885—86), Campana (1885), Perrin (1886), Havas (1887, 1899). Schwimmer (1896), Seme- now (1896), Spiegler (1897), Joseph (1898), Róna (1899), Török (1900), Sellei (1902) s mások dolgozták ki. Az elváltozások histológiájának ismeretéhez főképpen Spiegler, Semenow s különösen Radaelli és Pini szolgáltattak lényeges adatokat. Gyógyítás. A sarkoma multiplex hsemorrhagicum-ot hosszú időn keresztül a rendelkezésünkre álló gyógyító szereinkkel nem befolyásolható és így gyógyíthatatlan betegségnek tartották. Noha számos esetben ma is cserbenhagy minden therapiai beavatkozásunk, mégis mindinkább szaporodnak a közlések oly typusos esetekről is, amelyeknél nem csupán egyes képletek fejlődtek vissza, hanem az egész betegségfolyamat megszűntnek volt tekinthető. Ismerjük egy budapesti kartárs esetét, akinél a bántalmat még maga Kaposi állapította meg s az több évi fennállás után (erélyes arsénkezelés) teljesen gyógyult s ma, a gyógyulás óta lefolyt évtized után sem mutat kiujulást. S úgylátszik, hogy az ily kedvező esetek többször fordulnak elő, mint azelőtt gondolták ! A gyógyulás mindazon kedvező kimenetelű esetben az arsén- nak hosszas, kitartó és erélyes, toleráns szervezeteknél a szokásos dosis-on is óvatosan túlmenő adagolásában «per os» illetve a natr. arsenicosummal subkután (Köbner-íéle) befecskendezések alakjában adott arsénes kúrára következett be. Az egyes elváltozások felszívódá
