Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Ismeretlen mikroorganismusoktól előidézett fertőzések
376 sége, azonban a legkoraibb gyermekkorban nem szokott előfordulni. Leggyakoribb e 7—20-as életévek között. Előszeretettel a kézen, főleg a tenyéri felszínen, valamint a kéz ujjain támad. Autoinoculatio révén egymástól elszigetelve szaporodnak, de egymás közvetlen szomszédságában keletkezve, nagyobb gócokká is egyesülhetnek. A körömágy szélén, ahol nem ritkák vagy a talpon keletkezők a nyomás folytán élénk fájdalmat okozhatnak s maguk körül gyulladásos jelenségeket válthatnak ki. A képlet külső megjelenését befolyásolja ama bőrrészlet szerkezete is, amelyen fejlődtek. Az arcon finomabb filiform papillomákként jelentkezik, a tenyéren durva lapos, felületén mozaikszerű rajzolatot mutató gócokat alkothat. A verruca plana juvenilis ugyancsak fiatal egyének ártatlan, de torzító elváltozása. Az egyes lsesióelemek a verruca vulgaris-énál kisebbek, kevésbé kiemelkedők, laposabbak s felületük kevésbé érdes, azonban rendszerint sokkal sűrűbben és nagyobb számban (néha 100-nál is több!) jelentkeznek. Bizonyos, kb. borsónyi kiterjedést elérve, tovább nem is igen növekednek. Egymástól többnyire elszigeteltek s amennyiben összefüggő nagyobb gócban csoportosulnak, a gócok nem az egyes lsesióelemek szélti növekedése, hanem új képződményeknek szorosan az előbbi mellett való kifejlődése révén, appositio útján keletkeznek. A verruca plana juvenilis előszeretettel a kézen fejlődik ki, ott különösen a kéz hátát sűrűn behintve, de nem ritka a homlokon sem. A verruca szöveti szerkezetének lényege a hámréteg elváltozásában nyilvánul, míg a kötőszövet vagy teljesen sértetlen marad, vagy csupán a másodlagos irritativ gyulladás mérsékelt jelenségeit mutatja. A képben az uralkodó vonás vagy a hám szarurétegének, vagy a tüskés rétegnek előtérbe lépő túl- tengése. Az előbbi typusnál — keratoid szemölcs — a szaruréteg hatalmas túl- tengése parakeratosis nélkül szembeötlő, míg az utóbbinál — alcanthoid szemölcs — a szaruréteg kiszélesedése mérsékelt, azonban a tüskés réteg hatalmas burjánzása, a szemcsés réteg kiszélesedése, a hámlécek feltűnő megnyúlása az uralkodó, itt-ott parakeratosis-szal. A két typus között számos átmenet van. A verruca oka ismeretlen, azonban minden valószínűség szerint élő és corpuscularis (filtrálható) virus szerepel előidézőjeként, amint azt Jadassohn inoculatiós kísérleteinek (74 inoculatio közül 31-szer sikerült!) sikere bizonyítja. A verruca vulgaris túlnyomóan fokozottan izzadó (hyperidrosis palm.) kézen szaporodik el leginkább, ami amellett látszik szólni, hogy a kórnemző ama vírusok közé tartozik, melyek a verejték és pedig a fiatalkorú egyének verejtékének túl- képződésétől előkészített talajon találják meg legkedvezőbb életfeltételeiket. Lehetséges, hogy nemcsak hypersecretio, hanem a verejték kémiai összetétele valamely megváltozásának (dyssecretio) is szerepe jut a talajdispositio létesítésénél. Gyógyítás. Izolált verruca vulgaris szarutúltengését előzetesen ollóval eltávolítjuk s ezután a tömény acid, nitricum fumans, add. carbolicum liquefactum, vagy trichlorecetsav tömény vizes oldatával edzzük, illetve thermocauter-rel kiégetjük. Kevésbé fájdalmas eljárás az elelctrolysis (1. 122. L). A verruca plana juvenilis nagyszámú képződményeinél legajánlatosabb és leghatásosabb a röntgenezés, melyet az ugyancsak hatásos belső arsén vagy atropin (0,05:25,0, 3 X naPÍ- 2 cseppet) kezelés elé helyezünk. Újabban a salvarsan egyszeri gyűjtőeres infusiójától látta gyógyulni H. Loeb. Sajátos jelenség a
