Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Növényi szervezetektől előidézettek
339 A lsesiók perifériás szélükön élénkvörösek, néhol gombostűfejnyi hó- lyagocskákkal, máshol e vesiculák beszáradása következtében pör- köket vagy a hólyagfedél felpattanása folytán keletkező nedvező területeket látunk. Okozója a Sabouraud-féle epidermophyton, melyet Sabouraud-val a trichophytonokhoz ugyan közelálló, de azoktól nemcsak következetes górcsői megjelenése és sajátos tenyészetével, hanem azon a trichophytonoktól eltérő lényeges tulajdonságával is, hogy a ször- tüszőkbe soha be nem hatol, elkülöníthető fonalas gombaspeciesnek kell tartanunk. Az epidermophyton fonalai a trichophy tonnái megszokottaknál sokkal karcsúbbak, de viszont kb. tízszer oly vastagok, mint a milyen az erythrasma okozójánál a mikrosporon mlnutissimumnál láthatók. A fonalak faágszerűen elágazódó, 2—3 mikr. széles, válaszfalaktól tagolt myceliumok, számos orsóalakú spórával. Tenyészete maltoseagaron lassan növekedő, kerek-, citromvagy zöldessárga, sugarasan segmentált, szélein nyúlványokkal ellátott. A bántalomnak ojtással való kisérleti előidézése nem sikerült. Úgy látszik, e gombafajnál sem elégséges a kórkép kifejlődéséhez a gombaelemeknek a bőr felületére való jutása, hanem az illető testtájék bőrének disponált volta ép oly fontos tényező. Az epidermo- phytiasis kifejlődéséhez szükséges disponáló tényezőt W. Fischer és Poor F. a nedves melegnek a bőrre való hosszas és állandó hatásában látják. A bőr természetesen épen azon részletein, ahol redőket alkot, van leginkább kitéve a verejték fokozott izgató hatásának s ezért találjuk az epidermophytiasist többnyire az ilyen testtájakon s ez az oka annak, hogy a bal comb belső felületén szinte kizáróan férfiaknál nyilvánul, ott t. i., ahol a nadrág a herét odaszorítja a combfelülethez, ahol ennélfogva az izzadás is fokozott. De az a nedves meleg, melyet a therapiás célból tartósan alkalmazott felmelegedő borogatások okoznak, ugyancsak disponálja a bőrt arra, hogy az esetleg odajutott s normális körülmények között ott saprophytűként viselkedő epidermophyton pathologiai elváltozásokat idézzen elő. így magyarázható meg a bántalomnak keletkezése a mellen, háton, hason vagy a test egyéb tájékain hydrotherapiás eljárások közben. Gyógyítása egyezik a trichophytiasis superficialis cutis-éval. A mikrosporiasís. A mikrosporiasís1 a Gruby-tói felfedezett és mikrosporon Audou- mi-nak elnevezett s változataitól, a mikrosporon tardum-tól (kivételképen a ló, a kutya, a macska mikrosporon-jától), a trichophyton csoporthoz közelálló, sőt a szerzők egy részétől a trichophyton puszta változatának tartott gombaspeciesektől előidézett, Párisban, Londonban, Hamburgban a 4 —10 éves iskolás gyermekek közt igen elterjedt, felette fertőző, valóságos iskolaepidemiákat okozó bőr- és haj- betegség. Magyarországban a mikrosporiasist még nem észlelték. Bécsben szórványosan (Stein) előfordul. A mikrosporiasís a hajas fejbőrön kerek, 3 — 5 cm átmérőjű \ 1 Syn : teigne tondante k petites spores, teigne de Gruby-Sabouraud. Elavult elnevezés : porrigo decalvans. — A mikrosporiasís elnevezés Unnatól ered. 22*
