Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
4 tudományos tételt a régiekhez számos látható és láthatatlan szál fűzi ma is és a dolgok mélyére hatoláshoz szükségelt perspektiva csak az egymást felváltó nemzedékek tevékenységének ismeretén tágul ki eléggé, lévén a ma eredményei a multbahanyatlott törekvéseknek gyümölcsei. Másfelől a természettudományos megismerésnek vajmi gyakran rögös és tévelygésektől sem ment útja, a rejtett kapcsolatok felismerése oly sok tanulságot rejt magában, hogy azoknak ismerete a fiatal klinikusban a tárgy iránti szeretet és elmélyedés felkeltésére felette alkalmasnak látszik. Több mint két évtizedes kórházi és irodalmi működésémben jogcímet vélek találni arra, hogy thémámnak ne legyek egyszerű registratora, hanem a megfelelő helyeken a dolgokról a magam véleményét s a magam érveit helyezzem a középpontba, ami azonban távolról sem jelenti mások eltérő, esetleg ellenkező nézeteinek háttérbe való szorítását vagy éppen lebecsülését. Hiszem, hogy ez a subjektiv vonás nem szolgál a munka hátrányára! A bőrbántalmak tárgyalásánál némileg eltértünk a dermatológiai tankönyvekben divó általános szokástól, amennyiben mindenütt, de kiváltképen az általános részben igyekeztünk a dermatológia és az általános pathológia között fennálló kapcsolatot mélyíteni, hangsúlyozni. Azt hisszük, hogy ez felel meg leginkább annak a fejlődési iránynak, melyet Virchow tűzött ki mint ideált abban, hogy «a gyakorlati orvostan ne legyen egyéb, mint alkalmazott elmélet». Az orvostudománynak talán egy ágában sem jutott oly mérvben, mint az autopsiára legalkalmasabb dermatológiában uralomra a lokálozó irányzat. A közelmúltban a bőrt szinte a szervezet egészétől független résznek tekintették, melyben külön pathológiai törvények uralkodók, sőt még tovább menve szinte a bőr egyes rétegeire próbálták szorítani nem csupán az elváltozás pathogenesisét, hanem magát a betegséget is. Mi a «consensus partium corporis» ősi és megingathatlan elvét el nem hanyagolva, természetesen a lokális bőrbántalmakként ismert elváltozásokat azoktól szorosan elválasztjuk, de ott, ahol az összefüggés megállapítható, vagy legalább is valószínű, a kapcsolatokra kiterjeszkedünk, súlyt fektetünk. Az általános patholó- giába való kapcsolódás célját szolgálja nem csupán az általános dermatológia, hanem a részletes részben is egyes kórképcsoportokat egy a tárgy szélesebb pathológiai vonatkozásait is felölelő bevezetéssel láttuk el. A gyakorlati céloknak kívánunk megfelelni a therapiás részletekkel. Az általános dermatotherapiában rendszeresen s összefoglalóan tárgyaljuk le a szereket és gyógyító eljárásokat, melyekre a részletes részben ismétlések elkerülése végett rendszerint csupán utalunk. Therapiai részünk a készítmények polypragmasiá-j át tekintve, talán hiányosnak látszik, azonban előnyösebbnek tartottuk inkább azokra a szerekre és kezelési módokra terjeszkedni ki bővebben, amelyek hasznáról magunknak is alkalmunk volt meggyőződnünk. A kauzális kutatások idejét éljük s ha sok esetben a végső ok felismerésében nem is merünk már reménykedni, hisz a betegségek egy része már eddig is oly összetett folyamatoknak bizonyult, ahol nem egy ok, hanem a csupán részben ismert feltételeknek egész láncolata (conditionalismus) hat közre annak létrehozásában, mégis a kórfolyamatok részletes ismertetésénél didaktikai látószögből haszno-
