Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata
19S lentkezik, a lágy ékmirigyek fájdalmas duzzadásával. A hevenyés tünetek gyakran hamarosan elmúlnak, azonban a megtámadott bőrrészen tésztás tapintatú, az ujjbenyomatot megtartó vizenyős duzzadás marad helyen. E gyulladások többszöri, néha 5 — 6 hónapos intervallumokban történő ismétlődése folytán a megtámadott szövetek merevebbekké lesznek, a bőr alapjához rögzítettebb s ráncba fogva vastagabb (kötőszövet túltengés). Évek leforgása alatt e túl- tengés fokozatosan oly mértéket ölt, hogy a láb rendes térfogatát többszörösen meghaladva, eltorzul s a bántalom nevét adó elefántlábra emlékeztetőén idomtalanná válik. A kötőszöveti túltengése külömböző mérvben nyilvánulván az egyes bőrterületeken, a hypertrophia sem tesz egyenletes, hanem súlyánál fogva lelógó tésztás tapintatú (elephantiasis mollis) megvastagodott bőrrészletek váltogatják egymást feszes, színe deszkakeménységű (elephantiasis dura) helyenként mély barázdák alakjában befűződött, vagy növedékekkel borított (elephantiasis papillomatosa, verrucosa) részletekkel. Némelykor helyenkint nyiroktartalmú hólyagok vagy hólyagcsoportok láthatók (lymphektasia), melyek megnyitva lymphorhoeat produkálnak. A betegek sokszor éveken át folytatják foglalkozásukat a bántalom dacára, végre is azonban ágyba kényszerülnek. A nemzőszervek elephantiasisa (elephantiasis genitalium) ritkább, mint az alsó végtagé. Aránylag gyakoribb a here megtámadása, mely 50 — 60 kg súlyúvá is megnő. A nálunk honos elephantiasisnál a here ily elváltozását rendszerint a lágyékmirigyek tömeges pusztulása többnyire giimősödés, ritkán venereás bubo következtében előzi meg, míg az elephantiasis filariosanál e szerv megtámadása gyakori. Amint mellékelt ábránk mutatja a kötőszövet túltengésben a penis bőre is résztvehet. Idővel azonban a here túltengését a penisé nem bírja követni s az újonnan képződött szövet mintegy körülövezi azt s ekkor a mélyben elrejtett penist csupán egy néha a köldökhöz hasonló nyílású csatornaszerű képződmény köti össze a külvilággal és teszi lehetővé a vizelet kiürítését. Lymphéctasiák és a lymphorrhoea e kórképnél sem ritkaság. A női szeméremajkak nagyobbfokú elephan- tiasisa ritkább. Az első ilyen esetet irodalmunkba (háromszor ismétlődő nyirokérgyulladás, illetve orbánc után) Poor Imre közölte (1872). Prostituáltaknál aránylag gyakoribb a nagy szeméremajkak, azonkívül a clitoris elephantiasisa, melyeknek felületén makacs, torpid fekélyek (ulcus chronicum vulvae) foglalhatnak helyet. A szövettani vizsgálatok régebben egy-egy bőrrészlet esetleges stádiumára vonatkoznak s már kiemelik a bántalom lényegét képező rostos kötőszövet túltengést, a nyirokerek tátongását a vérerek tágult volta mellett s a papil- lomás alaknál a szemölcsök túltengését (Poór Imre 1872). Unna modern vizsgálataiban a bántalom egész menetére kiterjeszkedett. Szerinte az első, ú. n. lágy stádiumban az elephantiasist jellemzi a bőr valamennyi szövetének hyperplasiaja a rugalmas rostok, a szőrök és a verejtékmirigyek kivételével. A gyüjtőerek egy része obliterálódik s gyűjtő- és nyirokeres pangás közben a rostos kötőszövet aránytalan túltermelése indul meg. A második regressiv stadium (elephantiasiasis dura) az első szakból fejlődik ki szinte észrevétlenül, amennyiben a kollagén anyag egyre szaporodik a nyirokérrendszer rovására. Az irhának addig lágyan maradt részeit, a bőralatti kötőszövetet s a bőrszemölcsöket egyaránt ellepi a párvonalas lefutású nyalábokból álló, egynemű fibrosus szövet. A bőralatti szövetet s a zsírszövetet .e rostos kötőszövet elárasztja s a verejtékmirigyek e sklerosisos anyagba beágyazva láthatók.
