Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata
195 (zoosteriform) hólyagocskák vagy rendszertelenül szétszórt nagyobb, mogyorónyi, víztiszta savóval telt feszes (pemphigoid) hólyagok formájában rohamszerűen jelentkezik. Recidivák és a kiütéseknek egyéb testtájakon való ismétlődése is észlelhető. Az arsenintoxicatióra különösen jellemző, ha a hevenyés typusú elváltozások az idősült arsen- melanosisszal együttesen jelentkeznek, amint egyes eseteknél láttuk. A leírt kórképeken kívül kivételesen egyéb jelenségekben is nyilvánulhat az arsenintoxicatio. Pontszerű vérzéseket a bőrben (Sam- berger), a hajzatnak pehelyszerű átalakulását és törékenységét (Sta- delmann) írták le. Az elváltozások gyógyítása, természetesen az arsén kihagyása mellett, tisztára symptomás. A jódtól eló'idézett bőrelváltozások (jododerma). A jódtartalmú gyógyszerek alkalmazásánál mellékhatás gyanánt aránylag gyakran jelentkeznek külömböző jellegű kiütések és pedig a jód irányában sajátos túlérzékenységgel viseltető egyéneknél, olykor bámulatosan csekély gyógyszer adagok után is. Leggyakoribb a genyes tüszőgyulladásnak, a jododerma pustulo- •suranak («jódakne») a jelentkezése. Az elváltozás az akne vulgárisnál megszokott kórképet nyújtja s pathogenesisét valószínűséggel akként hisszük magyarázhatónak, hogy a faggyúmirigyek váladékában a bevett jód biochémiai úton kedvező talajt teremt a tüszők orificiumai- ban saprophytaként amúgy is ott tanyázó pyogen coccusok patho- génná válására. A jododerma pustulosum az arcon, a mellen, a lapo- cok között, a háton fejlődik ki, főképen az amúgy is seborrhoea oleosaban szenvedő egyéneknél. A jódkészítmény elhagyására az elváltozások fokozatosan eltűnnek. Olykor széles, lelapult vagy félgömbalakú mogyorónyi vagy még nagyobb, éktelenítő, éles határú, lágy összeállású, sötétvörös, olykor éles fájdalommal párosuló beszűrődések — jododerma tuberosum — támadnak. E beszűrődések az erythema nodosumra emlékeztethetnek, azonban elhelyeződésük nem oly törvényszerű (a valóságos erythema nodosum az alszár feszítő felületén székel!). A lueses gummatól megkülömbözteti az ellágyulás elmaradása. A jódmedicatióval kapcsolatosan még futólagos erythema foltok, esetleg a hólyagképződésig fokozódó exsudativ folyamatokkal (jododerma bullosum) vegyesen s evvel kapcsolatosan gangraenak vagy bőrvérzések (purpura) keletkezhetnek nemcsak a bőrön, hanem egyúttal a száj nyálhártyáján is. A jód elhagyására általában gyorsan gyógyulnak. A brómtól előidézett bőrelváltozások (bromoderma). A jóddal kémiai összetételében rokon brómkészítmények prolongált használat után, csupán felette kivételesen és sajátosan túlérzékeny egyéneknél korábban, bőrelváltozásokat válthat ki. E túlérzékenység a szer ismételt használatánál fokozódhatik. Az érzékenység legnagyobb fokát különösen a csecsemők bőrén észleljük s ismeretesek oly esetek, midőn a csecsemőn, kinek szoptató anyja szedte a brómot, megjelent a brómkiütés. Minthogy a brómot főképen idősült idegbetegségeknél, epilepsianál szokták igen hosszú időn keresztül használni, a broino- dermak is nagyrészt ily betegeknél jelennek meg. Az elváltozások hasonlatosak a jódtól okozottakhoz, tehát erythema foltot (olykor a rubeolát utánozva), bromoderma pustulosum és tuberosumot észlelünk. A bromoderma pustulosum az akne vulgáristól s a jododerma 13*
