Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr szétterjedő gyulladásos vérbőségei (Erythrodermak)
172 nemű más jellegű elváltozást (göb, hólyag) nem mutat.1 A bántal- mat profus diarrhoea szokta kísérni s többnyire lethalisan végződik. A dajkaváltoztatás néha a betegség javulását, sőt gyógyulását is eredményezheti, ami a betegség antointoxicatiós természetét mutatja. A Hebra-féle pityriasis rubra. A Hebra-féle pityriasis rubra1 2 egész lefolyása alatt kizáróan a bőrfelület intensiv élénk-, illetve a végtagokon kékesvörös színeződésben nyilvánuló egynemű — tehát sem göbökkel, sem nedvezés vagy hólyagképződéssel nem bonyolódó — hámlástól kísért mindig idősült lefolyású bőrgyulladás. A bőrlsesio enyhébb prodromalis jelenségek (esti hőemelkedés, rosszullét, tagfájdalmak, elesettség, gastricismus stb.) kíséretében a testfelület valamely részletén, leggyakrabban ott, ahol a bőr nagyobb redőt alkot, tehát a hónalj árokban, a térd-, könyök- vagy a lágyék- hajlatban jelentkező erythemafolttal kezdődik. A folt néhány nap múlva hámlani kezd. Az elscf lsesiót követően a testfelület egyéb részletén is, többnyire előbb az arcon, azután a végtagokon hasonló foltok fejlődnek ki. Ezek rövidebb-hosszabb idő alatt fokozatosan szétterjednek, egymással összefolynak s így lassankint az egész testfelületen, beleértve a hajas fejbőrt is, általánossá válik a bántalom. A hámlás igen nagy mennyiségű finom apró fehér pikkelyekben, máskor collodium vagy cigarettapapírra emlékeztető, azonban a dermatitis exfoliativa generalisatanál ismertetettnél rendesen sokkal kisebb foszlányokban történik. E pikkelyek közepe a bőrhöz tapad, szabad szélei pedig felkunkorodnak s köztük a pikkelyek fehér színével éles ellentétet mutató élénkvörös bőr jellemző képet ad. A pikkelyek laza tapadásuk folytán hamar lehullanak s a bőrön nem halmozódnak fel. Réteges felrakodást legfeljebb a hajas fejbőrön láthatunk. A pikkelyektől mentes bőr élénk-, a végtagokon kékesvörös, száraz, eleinte némileg beszűrődött, feszült s ennek folytán az arc merev, álarcszerű kifejezést nyer. A lsesio huzamosabb fennállása után, a kötőszövet fogyásával arányban a bőr fokozatosan sorvad. Elvékonyodik, az alatta elterülő szövetek fölött megfeszül, az alsó szemhéj a zsugorodás okozta ektropium következtében kifordul, az Ízületek mozgatása megnehezül s felettük mint másodlagos jelenségek berepedések (rhagades) keletkezhetnek. A bántalom előrehaladásával a már megritkult hajzat és szőrzet kihullik, a körmök fényüket vesztik, sorvadnak, madárkaromszerűen behajlanak és számos harántbarázdát mutatnak. Feltűnő sok esetben a hónalj-, a nyak- és a lágyékmirigyek duzzanata (lympliatismus) észlelhető s e mirigyduzzanatok gümős természetét demonstrálták (Jadassohn). A betegek fázásról s a bőr feszülésétől előidézett kellemetlen, szorító érzésekről panaszkodnak. A viszketés igen ritka. A betegség 1—2 év alatt rendszerint halállal végződik (marasmus, komplikáló egyéb folyamatok), azonban Jadas1 Ami lényegében megkülönbözteti a Rittertöl «dermatitis exfoliativa generalisata neonatorum» elnevezéssel leírt, de voltaképen elsősorban exsuda- tiós jellegű folyamattól, melyet Jadassohn a pemphigoid infantilis egyik nyil- vánulásának tart. 2 Syn. : pityriasis rubra chronica. ^
