Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A bőr részleges gyulladásos vérbőségei
105 Az erythema nodosum. Az erythema nodosum borsó-, mogyoró-, sőt diónagyságú a bőr mélyében székelő, elmosódott határú, félgömbalakúan elődomborodó, kezdetben rózsaszínű vagy élénkpiros, később kékes-ibolyaszínt öltő, tömött, már egyszerű érintésre is élénk fájdalmat kiváltó, feszes, síma felületű csomó. Rendszerint fiatal nők alszárának feszítő oldalán, sokszor a térd fölött és a comb alsó részén egymagában vagy többedmagával (30-lsesiót is észleltek ugyanannál ez esetnél) rendszerint mindkét végtagon felelkezően, egy időben rohamosan jelentkező bőrbántalom. A karokon ritka, a törzsön és az arcon úgyszólván sohasem fordul elő. A beszűrődések néhány napi, de legföljebb 2 — 3 heti fennállás után, többnyire pikkelyes, lemezes hámlás kisé- retében felszívódnak, helyükön időleges festékfoltot hagyva, de sohasem fekélyesednek ki vagy genyednek el. Olykor vérzések is támadnak a lsesióban, mely ilyenkor kékes színeződést, vesz fel s az ütés következtében keletkezett bőrvérzésekkel analog színárnyalatokat veszi fel («erythema contusiforme»). A bán talom sokban az erythema exsudativumra emlékeztet, avval nem egyszer szövődhetik is s az említett elváltozás fokozódásának tarthatjuk. Az elváltozás jelentkezését többnyire hőemelkedés (41°-t is észleltek !), elesettség, csúzos és izületi fájdalmak, néha kifejezett izületi duzzanatokkal s — ámbár ritkán — egyéb, a savós üregek részvételét tanúsító súlyosabb elváltozások is követhetik (pleuritis, peri- és endokarditis stb.). Újabb laesiók megjelenését többnyire a hő ismételt emelkedése kiséri. Szöveti képe világosan demonstrálja, hogy míg az erythema exsudati- vumnál az irha felületes ereiből, az erythema nodosumnál az irha mély ereiből, sőt néha a bőr alatti kötőszövet ereiből indul ki a gyulladásos folyamat, mely kereksejtes beszűrődésben — legkifejezettebben a megtámadott ér körül — a kötőszöveti elemek vizenyős duzzadásában, néha az irha szöveteiben felhalmozódó vörös vérsejtekben (Campana), a nyirokhézagok tágulásában nyilvánul. Ez elváltozások bonctani alapja, amint azt Philipps on megállapította az irha mély rétegeiben rejlő erek embóliáiban (haematogen thrombophlebitis) rejlik. A,hámréteg kevésbbé vesz részt a folyamatban, mint az erythema exsudativumnál, a sejtek egy része azonban megduzzadhat, helyenkint egymással való összefüggésük is lazult vagy kisebbfokú leukoeyta bevándorlás észlelhető. Az elváltozás terjedelme természetesen jóval nagyobb, mint az erythema exsudativumnál, amit kellően megmagyaráz az, hogy az erythema nodosumnál nagyobb kerületet ellátó ér megbetegedéséről van szó. Elkülönítő kórhatározás szempontjából a furunculus, a lueses gumma, az erythema induratum (Bazin) jöhetnek szóba. Azonban a furunculus többnyire solitser s csakhamar hullámzás árulja el a benne lefolyó genyedést, a lues gummája nem symmetriás, sokkal lassúbb kifejlődésű ugyancsak elfolyósodó, de fájdalmat nem okozó képlet, az erythema induratum — melyről tudjuk, hogy gümős természetű — előszeretettel az alszárak hajlító felületén keletkezik, ellentétben az e. nodosummal, másrészt az ily betegek a gümősödésnek rendesen egyéb tüneteit (lymphatismus) is mutatják s a lsesio helybelileg pozitiv tuberculin reactiót ad. Oka ép oly kevéssé tisztázott, mint az erythma exsudativumé, azonban valószínű, hogy mindkét kórképet ugyanaz az ártalom ki-
