Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A bőr függelékeinek elváltázásai
525 irha felső rétege is vizenyős (a kollagén szövet duzzadt). Később, a kötőszövet szaporodásával (skfesotizálás) a szőrtüszők sorvadnak. Elkülönítő kórhatározás a syphilises alopecia-val (alopecia areolaris), a trichophytiasis capillitii-xal, esetleg a lypus erythe matodes-szel. a lefolyt favus-szál s az alopecia traumatica-xed, valamint az alopecia atrophisans-szál szemben jöhet szóba. A typusos lueses alopecia azonban számtalan apró foltokban nyilvánul, a gócok határa nem éles s a kopaszság a góc területén sem teljes, a hajzat inkább gócokban ritkult. — A trichophytiasis capillitii-nak ama formája, mely összetévesz- tésre adhat okot, kizáróan gyermekeknél fordul elő, azonban a kopasz folt szemben az areata simaságával mintegy porral, korpával behintettnek látszik s a letöredezett hajszálak az alopecia areata-s hajcsonkokkal ellentétben nem húzhatók ki egészükben, mert már a csipesszel való érintésre letörnek. A lupus erythematodes szabálytalanabb sokszor hasábalakú, szélein erősen gyulladásos, közepén kifejezetten hegesen sorvadt, egyenetlen felületű, melyen tüszőszájadékok természetesen nem vehetők ki. — Favus után ugyancsak kifejezett hegszövet marad s ha a betegség a fejbőrről a hajzatot túlnyomóan el is pusztította, a fejbőr szélén egy sávot mindig épen hagy. — Az alopecia traumatica a haj vagy a szőrszálaknak erőszakos kitépése elmebántalmakkal kapcsolatosan fordul elő (trichotillomania). Ekkor azonban a kopasz területek sokkal rendszertelenebben elhelyezettek s szeszélyes alakúak. — Az alopecia atrophisans-néd a kopasz területeken hegek vannak jelen (1. még 238. 1.). A hántolom oka felől a nézetek eltérnek. Hosszú időn át, legtovább a francia szerzők, fertőzéses bántalomnak tartották. E parazitás elméletnek, mely Gruby, Eichhorst, Sehlen, Hollborn s mások kórokozónak vélt mikrobaleletei nyomán terjedt el, újabban Sabouraud volt a legerélyesebb védője. Az utóbbi az Unna-íé\e palack alakú baktériumban vélte — mint bebizonyult, tévesen — a kórokozót megtalálhatni. Leírták a bántalom en- és epidemiás jelentkezését (iskolák-, kaszárnyákban) is, de nagy a gyanú, hogy itt a tricliophytiasis-szal való összetévesztés szerepelhetett. Jaquet ezrekre menő inoculatiós kísérleteinek meddő eredménye alapján teljesen megdöntötte a parazitás elméletet s ugyancsak elvetették azt a többi közt Darier és Jadassohn is. Sok híve van a neuropathiás elméletnek, mely az «ideg- rendszer egyensúlyzavaraidban keresi az okot, noha az összefüggésnek nem is tudja a kifogástalan magyarázatát adni. Jaquet dystrophiás elmélete anyagcserezavarok és «peladogen reflex»-ként alopeciat kiváltó állítólagos központi «irritatióo-k mellett hereditser befolyásokat is számba vesz. Ugyancsak Jacquet és mások szerint a fogak állapota (bölcsességfog növése, fogcaries, helytelen műfogak stb.) is kiválthatja, sőt egyes szerzők bizonyos fogak elváltozásainak megfelelően az alopecia bizonyos localisatió-ját megállapíthatónak vélték. Rejtélyes az alopecia pathogenesise akkor, midőn fejsérülés után kontralateralisan, azaz a fejnek a sebbel ellenkező oldalán jelent az meg 6 hét — 1 év múlva (Knoch 3 esete). Ép oly homályos a bántalom jelentkezése psychés ártalmak (ijedtség stb.) után. Legújabban az intoxicatiós elmélet áll előtérben. Buschke ama kísérlelét, midőn thalliumacetat- tal idézte elő a bántalmat — ámbár maga a szerző az ingert eredetileg a központi idegrendszer útján létrejövőnek fogta fel — ma inkább akképen magyarázzák, hogy a folyamat voltaképen intoxi-
