Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
25 ben ezek állandóan, mozgásnál és pihenésnél egyaránt igénybe vannak véve. E mellett szól Gaup észlelése a kezeivel dolgozó mechanikusnál, kinek tabesénél a járás kifogástalan de a kezek ataxiája lépett fel, továbbá EmNGERnek az az esete, midőn a folyton jobb lábára támaszkodó s naponta órákon keresztül dirigáló karmester tabesénél épen ez a túlzottan igénybe vett végtag lett ataxiás. A szemidegsorvadással kezdődő tabes jobbindulatú lefolyását azzal is magyarázzák, hogy az ily beteg kénytelenségből jobban kíméli magát. A szív gummái ott támadnak rendesen, ahol a szerv a legkiadósabb munkát végzi állandóan t. i. a szívcsúcson és a sövényen. A bőrön, amint az különösen a secundaer stádiumban feltűnő, a tüneteket rövidebb-hosszabb ideig tartó tünetmentes időszak szakítja meg. A manifest és lateus időszakok e váltakozását Neisser időleges részleges szervimmunitást feltételező hypothesisével magyarázza meg. Szerinte, a míg a bőr időleges immunitása megvan, addig a spirochae- ták nem képesek bőrreactiót előidézni s ekkor a szervezet syphilise — holott az amint a WASSERMANN-féle reakció is bizonyítja, fennáll —- látható tünetekben nem nyilvánul, tehát lappangó (latens), abban az időszakban ellenben, midőn ez az időleges immunitás nincs jelen, a parasiták befolyása alatt az egyén testfelületén a syphilis manifest tünetei jelennek meg. E NEissER-féle hypothesishez közelálló, a bőrre vonatkozó sajátságos részleges immunitási állapotot mutattam ki ójtási kísérleteim alapján s egyszersmind a tertiaer bőrjelenségek egymagukban vagy kis- számban való jelentkezésének okát is e részleges immunitásban vélem feltalálhatni. Mint már említettem, Finger és Landsteiner kísérleti sorozataikkal igazolták, hogy idegen szervezetből származó spirochie- ták ellenében nincs jelen a tertiaer bőrelváltozásokat magán viselő syphiliseseknél sem az immunitás s új spirochaeta invásióra azok tertiaer bőrtünetek produkálásával reagálnak a beójtás helyén. Ezt kiegé- szítőleg én kísérleteimnél azt tapasztaltam, hogy tertiaer bőrsympto- mákat magán viselő szervezet, ha azt nem idegen, hanem saját tertiaer bőrelváltozásából származó spirochaetatartalmú anyaggal beójtot- tam (autoinoculatio) valamely az eredeti laesiótól távolabb eső ép bőrrészletén, akkor a beójtás helyén semmiféle syphiiisesnek felfogható elváltozás nem keletkezett. Ebből azt következtettem, hogy- míg az idegen szervezetből származó virus iránt a bőr akármelyik részének resis- tentiája csökkent, addig a saját szervezethői származó virus ellenében fennálló resistentia, a bőr ép részein absolut s csak olt s annak környékén csökkent, ahol az eredeti pneexistáló laesio, melyből az ójtóanyagot vettem, fennáll. S minthogy a rcsistcntiacsökkenés a tertiaer syphilisnél nem vonatkozik az egyén egész szervezetére, hanem az egyén egyes szervére, illetőleg a szervnek is csak bizonyos részletére, vagy részleteire, ezzel magyarázható meg a tertiaer jelenségeknek izolált, soli- taer vagy igen kis számban való megjelenése szemben a korábbi, secundior stadium generalizálódási hajlamával. (Poor F. 1912.) Az immunitástani gondolkozás irányában értelmezzük ma az ú. n.
