Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis általános kórtana
22 reagál az eláő fertőzésre jellemző morpholog-anatomiai elváltozással, hanem a tünetek minősége, megjelenőéi módja és alakja az illető szeivezet syphilisének ótadiumától függ. Bebizonyult egyázerómind az ió. hogy a áyphiliá tüneteinek megjelenőéi módjára őé alakjára nem az ójtott éyphiliéeé óiménak, illetőleg a parazita megváltozott biológiai tulajdonságainak, — modifikált virulenti áj ának, — hanem az azt befogadó organiémuénak van befolyása. Tehát a szervezetnek a syphilisvirué hatása alatt beállott áthasonulása («Umstimmung des[Organismus») s ez áthaso- nulás következtében megváltozott reactioképessége — allergiája — van jelen s ez az oka a sypliilidek polymorphiémusának, azaz annak, hogy ugyanaz a kórokozó a betegség különböző stádiumaiban más és más jellegű elváltozásokat produkál. De ha a syphilisnél az egyes szervezetnek mint egésznek absolut immunitásáról nem is lehet szó, kétséget nem szenved s a klinikai megfigyelések azt naponta bizonyítják, hogy az egyes szerveknek a virus iránti fogékonyságában, érzékenységében különbség van, sőt vannak jelenségek, melyek arra látszanak utalni s úgy értelmezhetők, hogy a betegség fennállása alatt (legalább időlegesen) egyes szervek tökéletes immunitása (Organimmunilät) is jelen lehet. Tehát a vírussal való külső fertőzés számbavételén kívül számolnunk kell avval is, hogy a bakteriummérgek, más chémiai anyagokhoz hasonlóan, a szervezet bizonyos szöveteiben előszeretettel halmozódnak fel, illetőleg bizonyos szövetek csökkent ellenállást fejtenek ki bizonyos fertőzéssel szemben s ebből következőleg e kisebb resistentiájú szöveteket bizonyos mérgek előszeretettel támadják meg. Természetesen minél fontosabb és pótolhatatlanabb az élet zavartalan folyamatára az a szerv, melynek a syphilises virus ellenében való ellenállása a kedvezőtlen viszonyok folytán csökkent, annál kedvezőtlenebb prognosist nyújt az az illető szervezetre nézve. A syphilis gravis alatt — ellentétben a syphilis maligna-waX — éppen ily fontos szervek megtámadtatását s a fertőzött egyén általános közérzetének, erőbeli állapotának a spirochseta aktiv jelenlététől feltételezett rohamos csökkenését szokásos érteni. Ha a megfigyelések alapján fokozatot állítunk fel az egyes szervek resistentiája között, akkor azt találjuk, hogy elsősorban a bőr és nyálhártyák, másodsorban az inhüvelyek, izmok, ízületek, szivárványhártya, csonthártya, here, az agyvelőalapi erek, agy- és gerincvelőburkok korábban szoktak reagálni a syphilis vírusára, mint a máj vagy a vese, melyek a középhelyet foglalják el, míg ritkábbaknak mondhatók az aorta, szív s a tüdők syphilises laesiói. Ez utóbbi szervek sajátos sejtcsoportjai úgylátszik a vírust sokáig magukban viselhetik anélkül, hogy arra egyhamar reagálnának. Az utóbb említett szervekben feltehetőleg a virus virulens és proliferatióra alkalmas állapotban éveken, sőt évtizedeken keresztül megmaradhat, de ha e szervek resistentiája kedvezőtlen körülmények folytán csökken, a syphilis jelenségeket