Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
235 Az említett, nagyrészt kísérleteken alapuló megfigyelések alapján ma a kéneső hat dóét nem foghatjuk fel közvetlen baktericid hatásnak, hanem azt a szervezet természeted ellenállását kiváltó, illetőleg fokozó hatásként értelmezzük s ebből kifolyólag azt nemcsak a symptomákat eloszlató, hanem magát a betegséget gyógyitólag befolyásoló szernek tekintjük. Amilyen kétségtelen azonban az, hogy a kénesőkészítmények a szervezetet a fönnebb leírt módon befolyásolják, annyira nem világos még e befolyásolás chemismusa. Az bizonyos, hogy chémiai szempontból mindegy, hogy a kéneső a bőrön, subkután, parenteralisan, a beleken keresztül vagy belélegzés útján jut-e a szervezetbe, sőt úgy látszik maga a vegyi folyamat ugyanaz, ha akár oldott vagy emulsio alakjában pra^parálva kerül is bele. E kénesővegyületek a szövetnedvek Cl iVa-val kénesőchloridot képeznek s ennek az a tulajdonsága, hogy alkaliás fehényeoldatokkal kénesőchloridalbumináttá alakulnak át s a nyirok és vérkeringés által az organismusba szertevitetnek. Onnan a kénesővegyület egy része, mint residualis kéneső a szervezet sejtjeiben — legnagyobb mennyiségben a májban (Overbeck, Gorup- Besaner, Riederer), azután a csontokban relative nagyobb mennyiségben, mint a többi szervben — lixálódik, míg a másik része, mint oldott hg. oxydalbuminát mindjárt ki is válik. Hogy azután melyik, a remanen- tialis kéneső vagy a kiváló kéneső fejti-e ki külön-külön az ismert syphilisellenes hatást, vagy mindakettő egyaránt — az még vitás. Pedig e kérdés végleges eldöntése nemcsak elméleti érdekű, hanem egyenesen nagy gyakorlati következményekkel is járna. T. i. ha theo- riában feltételezhető, hogy minél könnyebb a resorptio, annál több kéneső válik ki s minél nagyobb a kiválasztott napi kénesőmennyiség, annál több kering a szerből a szervezetben s ha a szer syphilisellenes hatása inkább a keringésbe jutott, kivált kénesőnek volna kétséget kizárólag tulajdonítható, akkor azok a kénesőkészítmények volnának legmegbízhatóbbak, melyeknek adagolása után legnagyobb a kéneső eliminált mennyisége, ha pedig ellenkezőleg, a szervezetben remanensen maradó s csak lassan kiváló kénesőnek volna a nagyobb szerepe a betegség gyógyításánál (illetőleg — mondjuk — a fajlagos ellenanyagok előidézésénél), abban az esetben azoknak a szereknek volna az előny adandó, amelyeknél a kéneső csupán kis napi mennyiségben válik ki, de hosszú időn keresztül. Minthogy éppen e ponton a vélemények még nem tisztázottak, nem dönthető el, hogy vájjon függ-e és mennyiben függ az egyes preparátumok hatása attól, hogy mennyi a kiválasztott kéneső napi mennyisége — amire pedig az egyes készítményeket előállító gyárak máris oly önérzetesen hivatkoznak prospektusaikban. Említettük azokat a vizsgálatokat, amelyek bebizonyították, hogy a kéneső legnagyobb mennyiségben a májban, azután a csontokban fixálódik. Azonban ez a remanentiara vonatkozik, míg a kúra alatt mint Vámossy és Schönfeld (1914) vizsgálatai igazolták, akármelyik kénesőkészítményt akármilyen módon is alkalmazunk, az összes szervek
