Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
16 zott és titkos prostitúció, a nehezebb életviszonyok a vándormozgaloin hihetetlen fokozódása és az általános katonai kötelezettség folytán a házasság idejének kitolódása vagy elmaradása s még számos egyéb ok előmozdít. Evvel szemben a megelőző időkben egyes földrajzilag körülirt helyekre a fertőzés behurczoltatván, a nép csekély műveltsége, orvosok és kórházak hiánya miatt valóságos óyphilióendemiák támadtak, melynek a népnyelv a legkülönfélébb neveket adott s melyeket az orvosok is előbb önálló betegségnek, vagy legalább a syphilis egy módosult válfajának tartottak. Ilyenek voltak a Cromwell katonái által elterjesztett óibbená Skócziában (XVIII. században), a radeóyge Svédországban, a ápedalóked Norvégiában (1720 után), a kurlandi beteg- áég Oroszország keleti-tengeri vidékein, a jutlandi-holáteini, marách- betegségek és — ami bennünket leginkább érdekel — a magyar tengerparton és Dalmácziában fellépett ókerlievo (synon. mai di Breno, di Grobnigg, — di Ragusa, — di Fiume, margherizza, frenják, l'ranza, a Balkán szerb tartományaiban «bvala», Moldvában «piokolon», Görögországban ((frango»). De még a skerlievo előtt is endemiásan lépett fel a syphilis, mint azt Linzbauer közli, 1780 körül s 1784-ben Krassó megyében, különösen a lugosi és kápolnási járásokban, annyira elterjedt, hogy Lúgoson és Facseten állami közkórházakat emeltek. Hasonló- képen dúlt a betegség Arad, Temes vármegyékben és Zalatnán a bányásznépség között s a kormány számos szigorú rendelettel küzdött ellene, sőt 1808-ban Erdély néhány megyéjében elrendelték a nép megvizsgálását, kényszerrel gyógyítását, a betegeknek kórházban és barakkokban való izolálása mellett s a Törökországból jövők megvizsgálását és vesztegzár alá helyezését. A skerlievo, mint Poór Iimre 1869-ben közölt tanulmányában (Gyógyászat) előző irodalmi források alapján közli, a magyar tengerpart Skerlievo falujában 1790-ben tört ki, melyet a néphit szerint a török háborúból visszajött négy katona hurcolt volna oda. A fiumei kerületben a betegség gyorsan elterjedt s 1801-ben 38,000 lakó közül állítólag 13,000, azaz a lakosság 34%-a fertőzve volt. A kir. helytartó- tanács dr. Stáhly György pesti orvost küldte ki a lakosság megvizsgálására és kezelésére, kórházat rendezvén be több helyen. Néhány év múlva azonban pénzhiány miatt a kórház be lett zárva s ez endemia továbbra is fennállt. 1809—15-ig a tengerpart Napoleon uralma alatt állván, a baj elfojtására semmi sem történt s a betegek száma a visszacsatoláskor 12,000-re rúgott. Ekkor a kormány kórházakat állított ismét és pedig Fiúméban, Bukkariban, Portoréban és Noviban, mire lassankint a betegek száma fogyni kezdett. 1851-ben a bécsi kormány SiGMUND-ot, majd Hebra-1 küldte ki a betegség tanulmányozására, kik megállapították a baj syphilis voltát, amit azonban előttük már Pólya József Pest város physicusa 1837-ben is hangoztatott. 1857-ben Pernhofer-1 küldte ki a kormány Portoréba a bujakórosok elkülönzése végett. 1868-ban Poór Imre tanulmányozta a helyszínén az akkor már csupán szórványosan ott levő skerlievos betegeket s
