Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A világrahozott syphilis. Syphilis congenita
209 60. ábra. Osteochondritis syphilitica 1. porcz, 2. kórosan elváltozott rész a meszesedési vonallal, 3. változatlan spongiosa. A csontok mint minden hsematogen idősült fertőző betegségnél, úgy a világrahozolt syphilisnél is kedvencz székhelyei a betegségnek s mindazok a kórképek, melyeket a szerzettnél leírtunk, itt is előfordulhatnak, azon eltéréssel, hogy a csonthártya elváltozásai itt rendesen az osteochondritis következményeként fejlődnek ki (Alexander 1914). Egyenesen jellemző a congenitalis sy- philisre az osteochondritis syphilitica, melyet különösen Wegner (1870) beható vizsgálatai alapján ismerünk. E vizsgálatokat szerencsésen egészítette ki Alexander (1905, 1914) röntgenogramjaiból levont következtetéseivel. Az említett elváltozásnál az epiphysis és diaphysis közötti csontosodási vonal (Ossi licationszone), mely normálisán szabadszemmel, mint keskeny csík látható, lényegesen kiszélesedik s egyidejűleg szabálytalanná válik, hullámos vagy zegzúgos széllel bir úgy a porcz, mint a csont jelé. Az elválasztó csík szine vörösesfehér vagy szürkéssárga. Górcsővel megállapítható, hogy a folyamatnál a porezsejtek túlsarjadzanak a csontporczhatáron s az inkrusztált porcz átalakulása csonttá megszűnt vagy legalább lassubbodott. A meszesen beszűrődött porcznak e sejtjei táplálás hiányában necrobiosis alá esnek, mialatt egyidejűleg a velőüregekben granulatiós szövet fejlődik s a folyamat következteben az epiphysis leválik (epi- physeolysis). A folyamatot a csonthártya megvastagodása, valamint osteophyta képződés szokta kisérni, azaz a spongioid tömeg lemezekben a kompakt csontra rétegeződbe s ez mészsók felvétele által horzsakő-, krétaszerű anyaggá válik és megvastagodik. Az elváltozás székhelyei leggyakrabban a hosszú csöves csontok s a bordák. Leggyakoribb a czombcsont alsó epiphysis- határán, azután a tibia felső s az alkar alsó epiphysisén. A czombcsont, valamint a fibula, a radius, az ulna felső s a humerus alsó epiphysisén ritka (Wegner). Alexander (1905, 1914) tanulságos röntgen- felvételein kimutatta a kis csöves csontok, valamint a csigolyák, a sternum és a koponyacsontoknak előtte le nem írt syphilisokozta kóros csontosodási viszonyait. A pnedilectiós helyek a normalis csontosodás, csontnövekedéssel látszanak összefüggésben állani (E. Lesser 1897). Az elváltozás Poór: A syphilis kórtana és gyógyítása. 14 61. áhra. Érett, egészséges magzat ezomh- csontjának alsó vége. Alexander B. röntgenfelvétele.
