Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
167 A fül. A fül tertiíer bántalmai közül gumma fejlődhetik a fülkagylón (Hessler, Rupp) s szétesése után annak maradandó kicsorbulását eredményezheti. A dobüreg ákleroáisa mely a szövetek hyperplasiájával jár, nem egyszer syphilises alapon fejlődik ki, sőt Habermann különösen nagy szerepet juttat e bántalomnál a luesnek, míg mások — legújabban Denker — lueses eredetét ritkának tartják s inkább a szerv sajátságos világrahozott debilitását és vulnerabilitását okolják. Kirchner csontújképződést ír le a halántékcsonton, Gruber a kalapácson, különösen a markolaton és az Eustach-féle kürt csontos részein. Steinbrugger szerint a syphilisre jellemző a csonthártya-elváltozások, melyeknek következménye a sziklacsont, a labyrinth-üregek csonttúlkép- ződése (hyper és exostosis), amelyek következtében szűkülések, üregképződések a csontállományban (Steinbrugger és Moor) és eltömődések keletkezhetnek s ennek következtében a halióideg nyomása konsekutiv elváltozásokkal. Ez rendesen igen késői lueses nyilvánulás. Lueseseknél a középfülgyulladás elősegítő momentum jelentőségével bírhat, hogy a specilikus eruptio az előzetesen bántalmazott helyen lokalizálódjék. Török B. Jansen klinikájáról közölt esetében a hallójáratban székelő condyloma latumok mellett idősült fülgenyedés állott fenn, a dobüreg falain nagyfokú roncsolások gummás alapon több sequester képződéssel s a dobüreget kitöltő nyálhártya és sarjszövet az ereknek luesre jellemző elváltozásait mutatta (Krompecher). Makacs fülfájdalmak, otalgiák sem ritkák a syphilisnél, aminek okát Kirchner a csonthártya és nyálhártya syphilises érbántalmaiban keresi. X hirtelen támadó s nehézhallással vagy megsüketüléssel járó labirynthus bántalmak, amint azokat már leírtuk, ugyan a második szakban szoktak keletkezni, de azért a ter- tiarismus idején is előfordulhatnak. Az acuáticuá törzse, úgy mint a többi agyvelöidegek, megbetegedhetik lueses alapon, a centrum felől gummás agyvelőalapi elváltozások kapcsán, mint annak részjelensége (neuritió acustica gummosa). De megbetegedhetik peripheriásan a sziklacsont gummás megbetegedése folytán is. Mint sccundmr bántalom a küldő koponyacsont lue.se.J periostitide alapján többnyire a korai stádiumban fejlődik ki, de a tertiarismuá alatt is előfordul, főleg annak első idejében, de olykor az infectio és a hall ói deg-bd/italom között 25—30 éo is can. A ramus cochlearis és vestibularis külön-külön is megbetegedhetik anélkül, hogy maga a labirinth beteg lenne (Vali 1913). Hogy az acusticus lueses megbetegedése nem ritka, azt 0. BECimek és BRÜHunek a WR. előtti időkből származó statisztikája is bizonyítja. Az elsőnél 31 °o-ban, az utóbbinál 34°/o-ban betegszik meg a luesnél az acusticus, természetesen beleszámítva a könnyű és futólagos eseteket is. A hallóideg bénulásának eseteiben Busáinál 52%-ban volt positiv WR. Vali (1913) 60 acusticus affectiója közül 39’3%-nál volt a WR. positiv s
