Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
8 mely azokat a testrészeket, melyekkel érintkezésbe jön kimarja, korrodálja, a vért és a nyirkot megmérgezi, s ezek a romlott nedvek a test minden egyes szövetét megtámadják. Blancaard, Baglivi és a nagynevű Sydenham ugyancsak a nedvek elromlását («materia s. humor peccans») tartják a betegség okának. A kontakt fertőzést általában elismerik a levegő s belégzés által való infectio elvetése mellett. A betegséget három szakaszra osztják ú. m. morbus incipiens, confirmatus és inveteratus, melyek kb. a Ricord- féle három stádiumnak felelnek meg. Az inveterált luest sokan gyógyíthatatlannak tartják. E korszakban terjed el a blenorrhoeának s vele a lágyfekélynek is a syphilissel való azonosítása (identitáó), amit az elmúlt században csak izoláltan hirdetett még Fallopia, midőn «gonorrhoea gallica»-ról. mint a syphilis okozta tünetről szólt s éppenúgy Fernelius is, amint azt már előttük 1597-ben ugyancsak a luesszel hozta kapcsolatba Jessen (Jeszenszky) János a magyar származású wittenbergai nagyhírű tanár, aki különben magát a luest a leprától származtatta (Nékám után). Előmozdította e hitet az, hogy a genyes húgycsőfolyást általában a belső szervekben a syphilis által előidézett fekélyesedő folyamat következményének tulajdonították. A korától elmaradt Colle (1628) paduai tanár, az urbinói herceg orvosa többi közt azt az eléggé el nem ítélhető tanácsot adja, hogy a syphilises beteg közösüljön szüzekkel, ami gonorrhoeáját is meggyógyítja! — igen jó megfigyelő e korban Musi- TANUS, ki 1698-ban a recidivákról szólva, kiemeli, hogy a lues 36—40 éven át való lappangás után. is újra kiújulhat a legsúlyosabb formájában. Ugyanő hangsúlyozza a galenista tanok ellenében, hogy a betegség főszékhelye nem a májban van, hanem ott, ahol a fertőzés történt. A nagynevű Sydenham (1680. London) már prsemissáiban is tévedésbe esik, midőn azt írja, hogy midőn a syphilis mint új vendég földrészünkön (szerinte a néger rabszolgák által mint jawó behozva) fellépett, eleinte a test összes nedveit megmérgezle, de mióta mint gonorrhoea mutatkozik, az esetek túlnyomó számában a hugycsőfolvásban kimerül és csak azoknál támad sánker, akiknél a méreg nem távozik el a húgycsőfolyás képében s ha a kankó sokáig tart vagy erős ad- stringentiákkal elnyomatik, akkor a méreg vérbe jut és a valódi luest okozza, melynek tüneteit azután korához mérve elég jól írja le. A kiütések egy részét a lueses «scabies» elnevezés alá foglalja. Amint látjuk a XVI. század autorai, pl. Vigo a betegség korrekt felfogása tekintetében mennyivel magasabban állottak, mint a XÁ II. század végének egyik oly legnagyobb tekintélye, mint Sydenham, akinek tanaira, még száz évvel később is mint döntő bizonyítékokra hivatkoznak ! Sydenham az identitás kifejezett hirdetése mellett a kontakt fertőzés hive. A gyógyulást a megmérgezett nedvek kiürítésével véli elérhetni sudo- rifica-k, fafőzetek, kénesős kenőcse és a belsőleg adott mercur. dulc. segélyével. Feltűnik neki, hogy az általános kénesőkezelés a húgycsőfolyást nem befolyásolja, de arra nem is gondol, hogy azt külön, önálló betegségnek tekintse. A kénesőt mint mercurialisla kortársai, ő is
