Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis második (korai) szakasza. Secundaer stádium
105 A pajzsmirigy. A pajzsmirigy irritativ duzzadását és kitapintható megnagyobbodását Engel-Reimers (1891—92) már a korai stádiumban az esetek felerészében látta és pedig nőknél gyakrabban. Többnyire az oldalsó karélyok nagyobbodnak meg s jellemző e duzzadásra, hogy az anti- lueses kúrára hamar lelohad. Különben ugyanazt észlelték Neumann (1899) és Poltawzew is. Az utóbbi szerző egyik esetében a mirigy- szövet kolloid elfajulása, más esetben a thyreoidea duzzanatát szívzavarok kisérték. Úgy látszik inkább a secundaer jellegnek megfelelő futólagos vérbőség és vizenyős duzzadás okozzák rendesen a pajzsmirigynek e szakban való megnagyobbodását. Timofajev, Semon, Hültl (1889), Seifert (1906) szerint is a thyreoideának már a secundaer szakban való lueses affectiója nem ritka, amint azt osztályom nagy nőanyagán magam is tapasztaltam. Sőt több Ízben azt is észlelhettem, hogy a thyreoidea duzzanatát a petefészkeknek objektiv jelenségek nélkül való érzékenysége, sőt fájdalmassága kiséri, ami e szervek kölcsönhatásában lelheti az okát. Az, hogy nőknél gyakoribb, amint azt Jesionek is hangsúlyozza, szintén arra] utalhat, hogy a pajzsmirigy és a női sexuális sphaerák zavarai között a kölcsönhatások elég gyakoriak. A mirigy duzzanata néha annyira kifejezett, — Seifert egyik esetében a nyakbőség 3—4 cm-rel gyarapodott néhány nap alatt — hogy a ótrumitiá áyphilitica felvételét jogossá teszi. Egyes kivételes esetekben már a korai stádiumban tertiaer jellegű kötőszöveti gyulladás (Jesionek 1913), vagy körülírt infiltratumok (gummák) keletkezését (Lang 1895) észlelték. Ezekkel az elváltozásokkal a tertiíer szak jelenségeinél fogunk foglalkozni. A vese. Hogy a vesében már a betegség korai stádiumában futólagos elváltozások mutatkozhatnak, az már régen ismeretes, sőt legújabban Audry egyenesen arra hoz fel példákat, bogy a virus már az első lappangás idején, tehát a generalizált tünetek előtt is megtámadhatja a vesét. Három esetében már a primseraffectio fönnállásának idején tetemes mennyiségű fehérnye volt a vizeletben kimutatható. Justus (1892) a betegek 9%-nál (250 eset közül 22-nél), Fürbringer 12%-nál, Petersen a fertőzés utáni 2—3-ik hónapban csupán 3'8%-nál, míg W elander 7 %-nál észlelhetett futólagos albuminuriát. Ugyanakkor sok esetben számos vesehámsejt, szemcsézett cylinder (többi között Kövesi esete [1902]) lehet jelen a vizeletben, anélkül, hogy fájdalmak vagy vizenyők mutatkoznának (glomeruloiiephritiá áyphilitica [Tom- masoli]). Hogy e bántalomnál nem csupán amorph toxinok hatásával van dolgunk, hanem magának a parazitának a vesében való megtelepedése az allectio okozója, azt a spirochsetának Dreyer és Toepei.
