Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye

I. Rész: Képek a múltból - III. Fejezet. Az orvos mint pap

54

13.

Ugyancsak kevés önállót szolgáltatott a perzsa világbirodalom az orvosi tudomány fejlődéséhez. Iránnak már földrajzi helyzeténél fogva évezredek óta módja nyílott, hogy India és Mezopotámia kultúrájában részesüljön, később mint hódító nemcsak Asszíriát és Babilóniát olvasztotta magába Júdeával együtt, hanem Egyiptomot is ; azonfelül görög orvosok is kerültek oda. A perzsa orvostudomány e forrásokból merített, önállót azonban nem igen alkotott. Régibb műveltségüknek pedig nyoma veszett, részben azért, mert bőrre írtak, részben azért, mert mikor NAGY SÁNDOR leigázta a nagy perzsa birodalmat, minden régi írást elpusztított. Mindazonáltal Perzsiának nagy szerep jutott az orvosi kultúra történelmében ; ők őrizték meg a hanyatló európai műveltség és a bennünket főleg érdeklő görög orvostudomány emlékeit, melyek azután, mint látni fogjuk, főleg az arabs orvosok révén kerültek be újra az európai tudomány vérkeringésébe.

14.

Néhány szóval meg kell még arról is emlékezni, hogy az Óceán túlsó partján, Mexikóban és Peruban már Krisztus születését évszázadokkal megelőzőleg igen magas műveltségű népek éltek, kifejlett joggal, művészettel, kereskedelemmel. A toltékek, aztékek, mayák és inkák műveltsége mindenesetre lényegesen meghaladta a spanyol hódítókét, akik kirabolták őket és elpusztították könyvtáraikat és műveltségük egyéb emlékeit. Ily módon orvostudományukból is kevés maradt reánk. Annyit tudunk, hogy orvostudományuk erősen vallási jellegű volt, hogy az istenek haragját és büntetését fontos kórokozónak tartották és hogy a papok gyógyítással foglalkoztak. Gazdag gyógyszerkinccsel rendelkeztek és különösen sebészetük volt igen fejlett. Varrták a sebeket, varróanyagul emberi hajszálat használtak, igen ügyesen látták el a töréseket és ficamodásokat. Koponyalékeléseket is végeztek és hályogot is tudtak operálni.

15.

A rendelkezésre álló szűk térnek megfelelően gyorsvonattempóban robogtunk át ezen nagy kultúrák orvosi tudásának ismertetésén, helyenkint azonban még visszatérünk rájuk. Itt csak azt óhajtottuk megmutatni, hogy amint az emberek a legprimitívebb ősi viszonyokból kikerülve, legalább részben mentesültek a napról-napra való létfenntartás gondjaitól, rögtön szellemi kincsek szerzésére törekedtek és ezen törekvéseiket igen különböző helyeken és igen különböző időkben siker koronázta. Az orvostudomány azonban mindig messze a többi mögött maradt épp azért, mert természeténél fogva sokkal bonyo-