Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
Előszó
6 évszázadban és főleg az utolsó száz esztendő folyamán többet haladt, mint megelőzőleg sok ezer év alatt, az kizárólag a természettudományok és a technika haladásának köszönhető, valamint annak, hogy az orvosi tudományokban a természettudományos gondolkodás maradéktalanul érvényesült. Erről a folyamatról óhajtanám röviden tájékoztatni a szíves olvasót, lehetőleg olyan példákon, mélyek némi betekintést engednek az orvosi tudomány műhelyébe és némi elképzelést adnak annak vezető eszméiről és nehéz feladatairól. Nem törekszem teljességre, ezt a könyvnek már terjedelme és célja is kizárja, hiszen elsősorban laikusok számára íródott. DEYCKE, a lübecki kórház igazgatója és egyike a legkiválóbb szakembereknek a tuberkulózis kérdésében, igen helyesen mondja, hogy a z orvosi történelem lényegileg az emberi tévedések története. Ezen csodálkozni nem szabad, hiszen a természet igazságai nem feküsznek az útszélen, hanem ellenkezőleg, igen nehezen hozzáférhetők és így egyáltalán nem meglepő, hogy az igazságot kutatók sokszor hamis nyomokon indultak él és sokszor vélték, hogy aranyat találtak, pedig csak csalóka fény volt. A tévedések közt volt sok tanulságos és érdekes, és sok teljesen érdektelen ; sok inkább szándékos becsapás volt, mint jóhiszemű tévedés. És ha az orvostörténelem hivatott búvárai számára fontos is lehet, hogy lehetőleg mindent kiássanak a múlt homályából, a nagyközönség aligha reflektál a tévedések hosszú sorozatának hiánytalan ismeretére; nehezen érthető elméletekre s a csak a szakember számára fontos részletkérdésekre pedig nyilván még kevésbbé. Azért ezekből mennél kevesebbet óhajtok adni, ellenben annál inkább szeretném megvilágítani azokat a küzdelmeket, mélyekben egyes nagyoknak részük volt, akiknek gyakran nemcsak a tudományos kutatásban rejlő benső nehézségeket kellett legyözniök, hanem har- cólniok az emberi gyengeség, sőt az emberi gonoszság ellen is és akik nem egyszer martíromságot és üldöztetést szenvedtek igazságuk miatt. Ezen férfiak azok, akik bennünket elsősorban érdekéinek, azok a \nagyok, akiknek lángelméje új kincsesbányákat tárt fél s akiknek erős akarata sötét időkben magasan lobogtatta a tudomány fáklyáját. De ha elsősorban ezek nevéhez kell is fűznünk mondandóinkat, el kell ismernünk, hogy az érdem nem csupán az övék, mert álig van olyan felfedezés a tudomány történetében, mély egyetlen ember műve volna, hiszen a legnagyobb alkotók is bőségesen felhasználták mások munkáját, elődeikét és munkatársaikét egyaránt és nem egyszer ellenfeleikét is. És ha szemünket a mennyboltozat ragyogásában elsősorban a legfény- lőbb csillagok ragadják is meg, ne feledjük, hogy a földről picinek és jelentéktelennek látszó csillagocslcák sokkal nagyobbak és jelentősebbek lehetnek, mint azok, melyek fényességükkel figyelmünket magukra vonják. Azért, ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad megfeledkeznünk a tudomány történetében sem a névtelen hősök érdemeiről. Az orvosi történelem szükségszerűen nemcsak az orvosi tudomány történetével foglalkozik, hanem a benne szereplő emberekkel is, akiknek
