Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
I. Rész: Képek a múltból - III. Fejezet. Az orvos mint pap
41 ravaszsággal és apró trükkökkel kell biztosítani életlehetőségeiket naiv és vad törzsek körében, hanem tudós, tekintélyes nagyurak, kiknek nemcsak egyházi, hanem világi dolgokban is óriási súlyuk van. A közönséges halandó félő alázattal tekint fel rájuk, ha nem kell jelenlétében homlokával a földet érintenie. A templom ezen államokban nem csupán a civilizáció központja, hanem magának a civilizációnak megtestesülése. A papok voltak az írástudók és minden tudomány letéteményesei, ők foglalták áttekinthető rendszerbe a primitív embereknek az évezredek folyamán gyűjtött megfigyeléseit és tapasztalatait, ők fedezték fel az égitestek, a nap, hold és csillagok járásában mutatkozó szabályszerűségeket és ez képesíti őket arra, hogy beosszák az időt évekre, napokra, órákra, percekre. Ezt épúgy tőlük vette át a modern kultúra, mint a zodiakus ismeretét és az ebben szereplő tizenkét csillagkép e’n evezését; mindez immár legalább 6000 éves. Ilyen ismereteiknél fogva tudták a papok figyelmeztetni a népet bizonyos fontos dátumokra, melyek a földmívelő emberek számára különös jelentőséggel bírtak, természetes e figyelmeztetés a vallásos felfogásnak megfelelő ünnepélyes formákban történt, áldozatok és istentisztelet kíséretében. De a templom nemcsak élő kalendárium volt és feljegyzője az eseményeknek, hanem a közügyeken kívül a magánérdekeket is szolgálta. Ide tért be a hívő gyógyulást keresni és a fogadalmi ajándékok (ex vötök, anatémák), melyeket felajánlott, még a késő utókorral is megismertetik a betegséget, melyben szenvedett és nem egyszer mesteri módon ábrázolják ama kóros elváltozást, mely miatt gyógyulást keresett. Ez a szokás évezredeken át, egészen napjainkig fennmaradt. A gyógyítás a papoknak egyik legfőbb hivatása és annak titkait épúgy hét lakat alatt őrzik, mint egyéb tudományukat. Csak adeptusok- nak engednek abba betekintést, de ezeket is kötelezik, hogy azt, amit megtanultak, sűrű titokként kezeljék. E kötelezettség még HIPPOKRA- TES esküjében is bennfoglaltatik, aminthogy a görögök sokat átvettek nemcsak az egyiptomi orvostudományból, hanem az ott dívó orvosi szokásokból és etikából is. Az orvostudományi ismeretek kiszivárgása ezekből a szigorúan zárt körökből csak az egyiptomi orvostudomány hanyatlásával és az egyiptomi birodalom bomlásával, a KRISZTUS születését megelőző 6—7. évszázadban indul meg. 2. A modern kultúra bölcsője Mezopotámiában ringott (kb. a mai Iraknak felel meg), ama csodás termékenységű vidéken, melyet a Tigris és Eufrát öntöznek és melyet már az ősi hagyomány a paradicsom helyének képzel. Itt hatezer évvel napjaink előtt nagyon fejlett kultúra létezett, melynek az vetett véget, hogy Kr. e. 606-ban a kaldeu- sok, médek és perzsák lefoglalták Ninivét és Kr. e‘. 539-ben CYRUS Babi-
