Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye
I. Rész: Képek a múltból - II. Fejezet. Az orvos mint varázsló
25 Annyi bizonyos, hogy a családfőtől még holta után is féltek és ha egyik-másik családtagnak megjelent álmában, amit egészen fiziológiás jelenségnek kell tartanunk, ez már könnyen kelthette azt a hitet, hogy ő hazajár, és mivel ezt testileg nem tehette, szelleme jár haza. Ez a gondolat mindenesetre igen alkalmas volt arra is, hogy üdvös félelemben tartsa azokat, akiket egyéni érdekből vagy a közérdek okából célirányosnak látszott félelemben tartani és valamikép ilymódon eshetett meg, hogy az animális élet animisztikus színezetet kapott. Mint ahogy a dada ijeszti ma a kisfiút, légy csendes, mert elvisz a manó, vagy a rendőr, a ravasz vénasszony olymódon tudta családjában tekintélyét a legjobban biztosítani, ha azzal fenyegetődzött: vigyázz ! hazahívom az öreget és ha el tudta hitetni velük, hogy erre tényleg képes. Nyilván ilyesféle módon támadtak a boszorkányságról való első elképzelések is. A beszéd fejlődésével természetesen a tűz körül, a szabadban, vagy a barlang mélyén guggoló család, letárgyalván a napi eseményeket, mesékbe fogott, melyek során az elmúlt idők nagy izgalmai kiújultak és melyekben bizonyára szerepeltek mind az ellenséges és büntető, mind a pártfogoló és védő szellemek. A valóság és képzelet ezekben az elbeszélésekben nyilván épúgy összefolyt, mint a tényleges élmények és az élénk álmok emléke. Miként a gyermek a sötét szobában látja, hallja az alakokat, akikről dajkája meséiben hallott, vagy legalább is fél tőlük, úgy féltek ezek a felnőtt gyermekek azon gonosz szellemektől, melyeket éber vagy alvó álmaik varázsoltak eléjük és hajlandók voltak a gonosz szellem művét látni mindabban a kellemetlenségben, amely őket érte : a vad nyomának elvesztésétől, a patak kiáradásáig. A gonosz szellem művének tartották a szelet, a vihart, a villámlást és a mennydörgést is és gonosz szellemnek tulajdonították nyilván a betegséget is. Ez pedig igen kellemes és hasznothajtó magyarázat volt azok számára, akik úgy érezték, hogy a gonosz szellemmel, illetve általában a szellemekkel jóban vannak, tehát elsősorban azokra, akik ezeket a szellemeket több-kevesebb tudatossággal kitalálták, elsősorban a saját pozíciójuk megerősítése vagy biztosítása céljából: a vénasszony okra, papokra és varázslókra. Botorság volna azt állítani, hogy a babonákat mindig haszonleső emberek eszelték ki, de még nagyobb botorság volna azt gondolni, hogy az emberek butaságával, naivitásával való visszaélés valami újság. A legprimitívebb embereknél is találkozunk olyan trükkökkel, melyeknek átlátszó célja a naivabbak becsapása és nem egyszer olyan furfanggal, mely a legagyafúrtabb szélhámosnak sem válnék szégyenére. Mindenképpen azt kell gondolnunk, hogy az öntudatlanul hamis hipotézisekhez, melyek alapján a primitív ember a maga világképét a 3.
