Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye

I. Rész: Képek a múltból - I. Fejezet. A kezdetek kezdete

15

módunkban van, hogy a gyógy el járásaik alapjául szolgáló meggondolások iránt érdekló'djünk.

Mert a primitív ember is gondolkodó lény, aki szeret tapasztalatokat gyűjteni, összefüggéseket, kapcsolatokat keres a megfigyelt jelenségek között és, ami szintén fontos, felmerülő feladatainak elintézésére szereti kezét használni. Az eszközök készítése és felhasználása jellegzetes emberi vonás. Az ember eszközkészítő állat, — toolmaking animal — ahogy FRANKLIN nevezte, vagy ha a BERGSON-féle elnevezés jobban tetszik : mesterkedő ember, homo faber, aki, ahol csak lehet, előnyben részesíti a problémák mechanikus megoldását. És nyilván ez az oka annak, hogy primitív népeknél egyszer-máskor egészen meglepő sebészi készséget találunk és olyan teljesítményeket látunk, melyek modern eszközökkel felszerelt sebészeknek is dicséretére válnak. Ezért az orvosi ténykedések kezdetén is megtaláljuk a mai orvosi tudománynak három fontos jelenségét :

1. tapasztalatok gyűjtése megfigyelések útján,

2. az észlelt jelenségek magyarázatának keresése,

3. mechanikus, vagyis sebészi megoldás keresése ott, ahol az kínálkozik. v

Ez a három törekvés végighúzódik minden korok orvosi ténykedésein, ha nem is érvényesült mindig és mindenütt egyforma intenzitással.

5.

Az ősember vadász volt és maga is üldözött vad. Nagy éberségre és folytonos figyelemre volt szüksége, hogy megszerezze zsákmányát és elkerülje hatalmasabb ellenségeit. Valószínű, hogy idejének jelentő^ részét az állatok megfigyelésével töltötte. Ez egyfelől tréning volt megfigyelő képességének fejlesztése és tapasztalatainak elraktározása szempontjából, másfelől óvatosságra tanította. Csupa olyan sajátságok, melyeknek orvosi tevékenysége szempontjából is hasznát láthatta, nem is szólva arról, amire később visszatérünk, hogy az állatok szokásaiból sokat tanult, amit a gyógyításban felhasználhatott.

Természetes, hogy igazán jól megfigyelni csak akkor tudunk, ha tudjuk azt, hogy mit kell megfigyelni. Mi, orvosok számtalanszor tapasztaljuk, hogy milyen nehéz felvenni a kórelőzményi adatokat még intelligens, sőt nem egyszer a saját szakmájukban egészen kitűnő emberektől is. Nagy szóbőséggel vázolnak mindent, ami nem lényeges és nem tudnak felvilágosítást adni arról, ami fontos. Elképzelhető, hogy primitív emberek csekély szó- és gondolatkincsükkel még kevésbbé tudták közölni azokat a jelenségeket, melyekből egészségük megrendülésére következtettek és azokat az okokat, melyekre egészségük ezen változását visszavezették. Annál csodálatosabb, hogy egész primitív népek körében mennyire ismeretesek nemcsak egyes tünetek, hanem egész