Perlici Dániel: Consilium medicum az az orvosi oktatás, miképpen kellessék e' mostani pestisses... (Buda, 1740)
Az Pestisses nyavalyáknak preservativárul
berí raínd-azon-által foha az méregtül bátran nem maradhat, ha magát nem őrizz, fzükség és obligatiója nélkül vakmerőképpen az infe- öuíTokkal rárfalkodik, ollyatén házakban jár, egy fzobákban velek lakik, hál, és főképpen az infeftufoknak az ruhájokat vifel, fejér ru- hájokat és parnájokat, az mellyekkel az infetlufok éltek ^tapogattya, vagy épen belé takarodzván, akár rövid, akár hofzab üdő múlva, maga hafznára fordittya , és azok között maradván (ee) minden irtózás nélkül velek él. Mert az experientia tanította , hogy cíak az pénz- is, fzékek éslótzak, az kikbe az infe&ufoknak az mérge magát bé- fzivta, hajói és annak rendi fzerint meg nem voltak tifztitva, kőnyen inficiálták az embereket, (ff) Minden pnefervativákban még ezt kell obíerválni, hogy fenki-is magát egy orvofság és efzköz mellet nekőí- fe; hafznoíTabban változtathatnak egy máíTal, mint hogy a’ terméfzet könnyen egyhez fzokván kevés effe&uft reménlhet jövendőre. AZ (ee) Nincfen vakmerőbb állapot, mint, tudván a’ vefzedelmet bizonyoíían, mégis erővel néki adni magát, közzel ahoz maradni, sőt ollyankora’ fzaladáff- is tiltani, és difputalni. Vallyon, nem fzaladott-é Jákob Pátriárka? I. Mof, 27+ ---43. cap. 31.--21. lfak. I. Mof. 26. - - 6. 7. Abraham. I. Mof. 20. »- I. 2. Mofes Exod. 2. 15. Áron és Mofes, Exod, 16. - - 42- Danid. I.Sam, 19. -2. cap. 21. -- IO. Eliát. I. Reg. 19.-- 3. Paulus ét Barnabas. Adtor, 14. »--5.6. Adlor. 9, ... 24, 25. Jofeph, Máriával ét JFfuJpil Matth. 2.* 13» Krißus Urunk maga el-vonta magát Matth. 12.-- 15. Joh. 8. -- 59. Sót Ta- nitványinak is javnslotta Matth. 10. - 23. Mert valaki ok nélkül adgya magát az vefzedelemnek, el-is véfz a’ vefzedelemben, és mikor az Ifién magunk életünknek meg tartáfa iránt parancfolatot adott, terméfzetbéli első tőrvényt- is plántált a’fzivünkben, mellynek leg - előfzer kell eleget tenni, bízván a’ többit az Ifienre, Ha életünk iránt végezett az Ifién valamit, meg-tanál bennünket máfutt-is. Sed faciamus nos, qua? funt noflra, & comitiamus Deo, quae divinae funt providentia», quae ordinaria media nequaquam tollit, fed ea primutn executa vult. Nec hoc efi fpera in Deum abjicere, cum ea, cum fuga, veluti remedio ordinario, commode fiare poteft, prout fietiiTe in Patriarchis & San&is videmus. Imo remedia ordinaria negligere, efi Deum tentare, praetendendo confervationem extra-ordinariam, in aperto vitae periculo, cui tamen evitando via nondum efi praeclufa. vid. hanc fententiam refutantem Sámuelem Marefium in oratione de duobus extremis in peße declinandis. (JT) A’ki a’ peíliífes méregnek fubtilis és lehelet forma minéműségét meg goní dolya, cfudálkozni nem fog , mikint leg-kiíTebb efzkőz által bé ólthattya magát az emberekbe. Mert jóllehet másféle teremtett állatokban, fzagokban, bűPK/ESERVATIVÁRUI. ___________19
