Pávai Vajna Gábor dr.: Pozsony szab. kir. város közegészségügyének fejlődése 1856-1906-ig (Pozsony, 1907)
POZSOHY EGÉSZSÉGÜGYE Pozsonyban az összesen elhalt 46’899 halálesetből, gümő- kórban meghalt 7368 vagyis I5‘7I%, ugyanezen idő alatt pedig az összes fertőző betegségekben elhaltak száma együttvéve csak 2890 vagyis 6l6°/0. így látható, hogy a többi fertőző betegségek együttvéve mind, távolról sem okoznak oly nagy halálozási százalékot, mint egyedül maga a gümőkór s így sajnos nem tagadható, hogy a gümőkór az emberiség egyik legnagyobb ostora és mi mégis majdnem tétlenül nézzük ennek az emberirtó, fertőző-ragadós betegségnek rohamos terjedését. Pedig a gümőkór, különösen kezdeti szakában, a biztosan gyógyítható betegségek közzé tartozik. Azonban nálunk nemcsak a társadalom, hanem maga az állam is nagyon szűkmarkú a gümőkór legyőzésére szükséges tényezők megteremtésében. Az az 1—2 szanatórium, amely nálunk e célra épült, csakis egy csepp a tengerben. Hazánkban a tüdőgümőkóros betegek száma meghaladja még a 400,000-et is, hány szanatórium kellene ezeknek? Az tény, hogy mégis csak a szanatóriumi kezelés az egyedüli mód, a tüdőgümőkóros betegek megmentésére. Azonban nézetem szerint már e téren is nagy a túlzás és fényűzés. Én a tüdővészes szanatóriumokban nem az épitészeti technika műremekeit akarom csodálni, hiszen a külső fény és pompa nem gyógyított még meg egyetlen tüdőbeteget sem, de igen is azt óhajtanám, hogy a külső pompa árán építsünk több egyszerű pavillont, ahol a szegénysorsú tüdővészes betegek, minden válogatás nélkül felvéve, megtalálhatnák a javulásokra, illetőleg gyógyulásokra szükséges tényezőket. Erre kell nekünk törekedni és nem tüdővészes paloták építésére. Az idült fertőző kórok közül a bujakor az, amelyről a pozsonyi kórházakban felvett betegek számát biztosan tudjuk, ezek száma pedig sajnos, hogy évröl-évre tetemesen emelkedik, ugyanis 1881-ben bejelentettek 573 esetet, azóta azok gumót Tüdögümökór és szanatóTüdövészes paloták. jdült fertőző betegségek Syphilis. 29
