Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat
99 hogy a tudat a szó közönséges jelentése szerint semmi h egyéb, mint bizonyos képzeteknek és yelök kapcsolatos állapotoknak összefűződése a képzetek intensitásának foka és mértéke szerint, és bizonyos feltételek mellett. Kérdés: melyek és minő természetűek ezen feltételek1! És milyen további következtetések füzhetők a nyert eredményekhez ? Első sorban az állati organismus bizonyos sajátsága mutatkozik a tudat kifejlődhetésének nélkülözhetetlen feltétele gyanánt. A mennyiben már a legalsó fokú állatoknál, az ideg-elemi-részek aránylag nagyon egyszerű viszonyai mellett is akadunk olyan jelenségekre, melyekből a képzeteknek, bár nagyon primitiv kapcsolatára kell következtetnünk: kénytelenek vagyunk felvenni, hogy mindenütt, a hol a szervezet ideg-rendszert mutat fel, mely az érzék- és mozgás-szervek középpontjául szolgál, tu- > dat is szerepel. E szerint a tudat physiologiai feltétele általában az ideg-rendszer. Embernél és magasabb fejlődésű állatoknál a nagy agy-kéreg, melynek sejt- és rosthálóiban az összes lelki folyamatokkal vonatkozásban álló szervek képviselve vannak, s a mely egyszersmind a tudat legközelebbi szerve. Azon állatoknál azonban, a melyeknek nincsen agyvelejök, s az idegrendszer középpontja a hátgerincz (pl. az amphioxusnál) a tudat a hátgerincz- velőhöz van kötve. Psychologiai szempontból a tudat kifejlődésének tényezői: g.z associatio és renroductió. Az érzet, mint legelső és legegyszerűbb eleme lelki életünknek, nem tudatalkotó elem. A tudatnak csak képzetei vannak, és ezekből csak ügy bontakozhatik ki, ha megvan a lehetősége, hogy azok a képzetek, melyek 7*
