Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
68 lönbségnél fogva a physiologiai mechanismus már nem mutatkoznék elégségesnek kimagyarázhatásukra. (fileri még mindig fenmarad a kérdés: vájjon egyáltalán feljogosíthatnak-e bizonyos tünetek annak felvételére, hogy egyes meghatározott mozgások már nem tekinthetők a ható ingerek közvetetlen mechanikai eredményei gyanánt ? És hogy léteznek-e jelek, melyek egész biztosan arra utalnak, hogy a reproductió ezen és ezen esetekben előbbi benyomások kifolyása? A kísérletek e-tekintetben azt mutatják, hogy a fejőktől megfosztott állatok mozgástüneményei nem különbőznek a pusztán felső agykérgüktől megfosztott állatok mozgás-tüneményeitől. A galamb. agyvelejének felső részétől megfosztottan napokig elmarad egészen érzéketlenül — magától egyáltalán meg- nem mozdul; s csak azon esetben, ha a felső agykéreg egy része bántatlan maradt, észlelhető nála némi spontán mozgás. Miből elég világosan kitűnik, hogy az ily módon megcsonkított állat, előbbi érzeteinek felújítására teljesen képtelen, mert különben lehetetlen, hogy közben- közben ama felujult érzeteknek megfelelő mozgásokra is ne kényszeríttetnék. Egy összefüggő tudatról tehát ezen mozgásoknál sem lehet szó; hanem csak bizonyos folyamatok tisztán mechanikai lefolyásáról, melynél azonban az organisatió mechanismusának rendkívüli tökéletessége folytán, a mozgásnak czélszerű alkalmazkodása a külső benyomásokhoz, minden nehézség nélkül létrejön. Az önkénytes mozgások negyedik formája: a kifejező mozgások csak legkezdetlegesebb nyilvánulataikban tartoznak ide, fejlettebb formáik a képzet-hangulat func- tiójának eredményei.
